Egyedül küzdők figyelemzavaros gyermekemért a család támogatása nélkül. Mit tegyek?

A születésétől feltűnően nyugtalan,mozgékony,türelmetlen volt a kisfiam.Az oviban szóltak,hogy nevelési tanácsadóba kell mennünk,mert nem fogad szót a gyermek,figyelmen kívűl hagyja a kéréseket,nem hajlandó bekapcsolódni a foglalkozásokba,folyton ugrál,mozgása ügyetlen,figyelme nagyon rövid ideig tart.

A nevelési tanácsadó pszichológusáűval úgy érzem nem jutottunk túl sokáig,mert annyit mondott,hogy figyelmi probléma van a gyermekkel szeressem nagyon,fogadjam el így ,javulást célzó megodást nem ajánlott.

A gyógypedagógus szerint aki megvizsgálta nagyon súlyos figyelemzavara van,ezért is nem működik mindig együtt,mert tart attól,hogy nem tudja megcsinálni a tőle kért dolgot és kerüli a kudarcot.

Gyakran fél óráig könyörgöm,hogy húzza fel a kikészített ruhát ,nem hajlandó,makacs,majd a végén ezt mondja"Anya felhúzom jól van,de igaz segítessz,nem tudom melyik az eleje a pólónak ..."

Nagyon nagy teljesítmény neki,hogy koncentrálni próbáljon az óvodai foglalkozásokon,mivel nem megy neki,már meg sem próbálja.

A család (szüleim,nagynénéim,unokatestvéreim)a kezdetektől így reagált a nyílvánvaló tünetekre "Nincs neki semmi baja,csak elkényeztetted"

" Bolond ez a gyógypedagógus(pszichológus),hogy ilyen mond a gyerekre,eleven aztán ennyi"

"Semmiféle fejlesztés nem kell a gyereknek,majd megérik idővel,minek vállalod ezt a hülyeséget,hogy finanszírozod neki a fejlesztést,tornázol vele"

MÁr azt is mondták mikor beszélni szerettem volna az engem nagyon foglalkoztató problémáról,hogy erről nem akarnak beszélni,pedig nekem nagyon jól esett volna kiönteni nekik a lekem az aggályaimat, a jövőtől tartó félelmeimet.

A testvérem akinek 3 gyermeke van csak ennyit szokott mondani "Én inkább nem szólok bele" de látom ő is azt gondolja,hogy biztosan csak a fegyelmezéssel van baj.

A férjem sem áll egyértelműen mellettem,pedig nagyon nagy szükségem lenne rá,mert nagyon szomorú vagyok ,hogy ilyen problémánk van és teljesen egyedül vagyok a gyermek mellett.

Csupán egy jó barátnőm áll mellettem,akinek a testvére fejlesztőpedagógus és óvónő,tehát ők tudják,hogy ez igenis egy probléma,nem csupán neveléstől ilyen a kisfiú.

Állítólag a megkezdett fejlesztéssel nagy eredményeket lehet elérni a magatartásában is,hosszabb lesz a figyelme,jobban tud koncentrálni,hamarabb lesz iskolaérett,nem kell 8 éves koráig visszatartani az oviban.,mint ahogy a pszichológus előrevetítette.