Egyedül küzdők figyelemzavaros gyermekemért a család támogatása nélkül. Mit tegyek?
A születésétől feltűnően nyugtalan,mozgékony,türelmetlen volt a kisfiam.Az oviban szóltak,hogy nevelési tanácsadóba kell mennünk,mert nem fogad szót a gyermek,figyelmen kívűl hagyja a kéréseket,nem hajlandó bekapcsolódni a foglalkozásokba,folyton ugrál,mozgása ügyetlen,figyelme nagyon rövid ideig tart.
A nevelési tanácsadó pszichológusáűval úgy érzem nem jutottunk túl sokáig,mert annyit mondott,hogy figyelmi probléma van a gyermekkel szeressem nagyon,fogadjam el így ,javulást célzó megodást nem ajánlott.
A gyógypedagógus szerint aki megvizsgálta nagyon súlyos figyelemzavara van,ezért is nem működik mindig együtt,mert tart attól,hogy nem tudja megcsinálni a tőle kért dolgot és kerüli a kudarcot.
Gyakran fél óráig könyörgöm,hogy húzza fel a kikészített ruhát ,nem hajlandó,makacs,majd a végén ezt mondja"Anya felhúzom jól van,de igaz segítessz,nem tudom melyik az eleje a pólónak ..."
Nagyon nagy teljesítmény neki,hogy koncentrálni próbáljon az óvodai foglalkozásokon,mivel nem megy neki,már meg sem próbálja.
A család (szüleim,nagynénéim,unokatestvéreim)a kezdetektől így reagált a nyílvánvaló tünetekre "Nincs neki semmi baja,csak elkényeztetted"
" Bolond ez a gyógypedagógus(pszichológus),hogy ilyen mond a gyerekre,eleven aztán ennyi"
"Semmiféle fejlesztés nem kell a gyereknek,majd megérik idővel,minek vállalod ezt a hülyeséget,hogy finanszírozod neki a fejlesztést,tornázol vele"
MÁr azt is mondták mikor beszélni szerettem volna az engem nagyon foglalkoztató problémáról,hogy erről nem akarnak beszélni,pedig nekem nagyon jól esett volna kiönteni nekik a lekem az aggályaimat, a jövőtől tartó félelmeimet.
A testvérem akinek 3 gyermeke van csak ennyit szokott mondani "Én inkább nem szólok bele" de látom ő is azt gondolja,hogy biztosan csak a fegyelmezéssel van baj.
A férjem sem áll egyértelműen mellettem,pedig nagyon nagy szükségem lenne rá,mert nagyon szomorú vagyok ,hogy ilyen problémánk van és teljesen egyedül vagyok a gyermek mellett.
Csupán egy jó barátnőm áll mellettem,akinek a testvére fejlesztőpedagógus és óvónő,tehát ők tudják,hogy ez igenis egy probléma,nem csupán neveléstől ilyen a kisfiú.
Állítólag a megkezdett fejlesztéssel nagy eredményeket lehet elérni a magatartásában is,hosszabb lesz a figyelme,jobban tud koncentrálni,hamarabb lesz iskolaérett,nem kell 8 éves koráig visszatartani az oviban.,mint ahogy a pszichológus előrevetítette.
válasza:Mit ernetek vele, ha visszatartjatok az oviban? Uganugy nem fog figyelni, nem teljesiti amit kernek. En megismeteltettem a 2. osztalyt az enyemmel. Annyit ertem el, hogy kicsit jobban olvasott, irt, de magatartasban ugyanolyan maradt. 18-19 eves korara "lassult" le. 23 most, de sajnos meg mindig nem olyan komoly mint a tobbi fiatal ember, habar sportagban dolgozik, amit imad, sikeres.
Nem autista a gyermeked? Nagyon sok hasonlosag van a ket betegseg kozott.
A gyógypedagógus is azt mondta,hogy szerinte sem kell vissaztartani,hanem addig fejleszteni amíg mehet iskolába és szerinte javulni fog sokat a helyzet még.Nem,nem autista,kifejezetten figyelemzavaros.
Szóval még most is problémáitok vannak :-(...ó jaj,készítem magamat lelkileg.
válasza:Hat, sajnos, keszulj, testileg, lelkileg, agyilag, mindkepp ahogy tudsz.
Tudod, ez olyan, hogy masok, meg a kedves apuka is ugy gondolkodik, "nincs semmi baja, nem fogyatekos, hat akkor csak rossz gyerek, meg el van kenyeztetve". Sajnos kereszztul mentem mar ezen, egyedul.
FromOz!
A komolyságot arra értetted,hogy nincs felelősségtudata,szabályelfogadása?
MIKor kérdeztem a gyógypedagógust ,hogy mit várhatok a kisfiamtól később csak annyit mondott,hogy egy kicsit nyugtalanabb lesz az átlagtól...a te általad írtakból viszont arra következtetek,hogy közel sem ilyen egyszerű a felnőtt kor sem.
"Sajnos kereszztul mentem mar ezen, egyedul."
Egyedül te is mint én???
Az apuka veletk maradt,mert sokan lelépnek az ilyen gyerek mellől..
válasza:Annyira jól esett olvasni mindezt,bevallom nem alszom éjszaka ,forgolódom,hogy mi lesz így a gyermekkel,lehet,hogy kicsit depis is vagyok,de a gyermekkel szeretettel,türelemmel bánok,inkább éjszaka sírok és bánkódom.
Sokat segítene ha a családom beismerné a probléma jelenlétét,hogy nem lehet csak így keresztülugrani rajta,hogy ne beszéljünk róla...a férjemnek azért mondogatom a témát...iszonyúan szenved tőle látom rajta,de nem beszél róla,leül a gyerekkel tanítgatja neki a betűket,tanítja rajzolni és nyugtatja magát,hogy nincs nagy baj a gyerekkel,mert okos az ő fia...jaj a szívem szakad meg! a nagypapám is így beszélt a faimaról "nagy tervekel vagyok a fiúval,mert olyan talpraesett,hogy még sokra viszi majd" és eközben én tudom,hogy végig fogjuk szenvedni az iskolát és nem tudom mi lesz a jövőben.
válasza:Megkönnyeztem a soraidat,nagyon köszönöm,hogy segítettél nekem azzal,hogy feltártad az életedet ilyen részletesen.
A gyógyszerezést végül csináltátok?MIt javasolsz ha nekünk is azt mondják,hogy kötelező?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!