Hogyan kezeljem, türtőztessem magamat? Próbálom szép szóval, majd elborul az agyam és megverem fakanállal a fenekét. Utána nagyon megbánom, de ha egyszer elborul, akkor nincs vissza út. Menjek el pszichologikushoz? Ti, hogy kezelitek az ilyet?

Nézd, nem mondom, hogy sose ütömmeg a gyerekem, de azt igen, hogy sose ESZKÖZZEL. És akkor is nyomósabb indokkal, minthogy idegesít. (lemotorozott a villamos elé, rosszalkodásból)

Szerintem érdemes lenne először háziorvoshoz fordulnod, ő eldönti, hogy nyugtatót ír-e fel neked, vagy tovább utal szakemberhez, de az tény, hogy ezt egyedül marhanehéz megoldani, és te elég súlyos stádiumban vagy az eszközből és az okokból ítélve.

anyukam egesz eletemben vert

14 evesen visszautottem, azota furdal a lelkiismeret (fojtos nyakorve volt a kutyanak, hagyni akarta megfulladni, lefogta a kezem, hogy ne tudjak neki segiteni, en meg visszakezbol odasomtam neki, es kiszabaditottam a kutyat.

nagyon csodalkozott, kopni nyelni sem tudott

en azota sem tettem tul magam rajta, hogy megutottem a sajat anyam (32 eves vagyok)

szerintem neki se esett jól..

de mindenert kikaptam, ha rossz napja volt, rajtam "verte le", ha rossz voltam, ha nem.

kb 10 eves voltam, amikor mar nem tudtam uvolteni, hirtelen rohogni kezdtem, meg duhosebb lett, es harom szij csatjat, es egy vallfat szettort rajtam

utana azert is kikaptam, mert tonkrementek

ez nagyon veszelyes lejto, vigyazz.

ha tudod, hogy elrontottad, a kovetkezo esetben amikro elrontanad, jusson eszedbe

viszont egy dologert jo, hogy ezt csinalta velem az anyam: SOHA MEG CSAK ESZEMBE SE JUT, HOGY MEGUSSEM A GYEREKEM (ket es fel eves, fiu, eleven, es vannak dolgai)

nem mondom, hogy konnyu, de o nem tud vedekezni, es neked nem lesz jobb tole, nagyon nagyon keseru leszel (anyukamat latva).

van egy konyv: hiszti-szulok kezikonyve, letoltheto netrol, jol le vannak irva. vagy egyszeruen zard be a szobaba, vagy mondd meg, hogyha hisztizik, akkor elveszed egy napra a kedvenc jatekat (nem elsore fog bejonni), vagy ilyesmi

nalam ha tombol a gyerek, megkerdem elertel ezzel valaha barmit is? es orditasbol huppogesbe valt, hogy neeem.

de az apjanal csinalja, mert nala bevallik

ravasz kis gazfickok, sajnos nevelni kell oket :)

de nem veressel.

az semmire sem vezet, higgy nekem, tapasztalat.

(esetleg van egy ismerosom, o mar felnott, ha ideges, foldhozvag valamit, ha neked ettol jobb lesz, vonulj el, es csapdoss par dolgot a foldhoz)

Szerintem itt azért sokan játszák az eszüket, hogy nem kap a gyerek otthon.

Pontosan mit csinál a gyerek, hogy fakanállal kap? Én is sokszor kiborulok, bár fakanál nem volt és nem is lesz, de azért egy nyakleves és sarokba állás megoldja a dolgokat.

Pl. Énekelve nyúlkál a konektorba, tesó folytogatása párnával, igazi átok kölykeim vannak elhiheted... és a kicsi sem különb.

De gyógyszert ajánlottok neki??! Szerintem hetente 2 órára odaadnád a gyereket nagyinak és megoldódna a dolog.

Ja és relax :):)

Mint az utolsó válaszadónál, nálunk is hasonló a szitu, csak minket nem anyám, hanem apám vert meg mindenért (tesómat is és engem is). Anyám meg félt tőle, így nem tett semmit. 29 éves vagyok, még most is rettegek apámtól. Egyik szülőmmel sem jó a kapcsolatom, bár elvagyunk most már, hogy nekem is van egy fiam. Az unokáért odavannak.

Nagynéném szintén 3 éves korától püfölte az ikreit fakanállal, nem is egy eltört rajtuk. Együtt laktunk akkoriban. A fiú az óvodában kezelhetetlen volt (otthon ezért is kapott), az iskolába kerülve 3.-os korában úgy megverte az egyik osztálytársát, hogy az 3 napig volt kórházban agyrázkódással és a tanárnak is nekiment. Most 20 évesek, a fiú még mindig retteg az anyjától, nem volt még egy kapcsolata sem, nem mer kezdeményezni a lányoknál, mert fél, hogy mi van, ha az anyjának nem tetszik. "Kinyalja" az anyja hátsóját, csak hogy ne bántsa.

A lány nemrég otthagyta, ő nem tűrt tovább. Pici korukban a lánynak addig kellett az asztalnál ülni, míg meg nem ette az utolsó falatig a kenyeret. A tesója pár perc alatt végzett, ő lassabb volt, csak pár harapást evett meg. De mikor a tesója befejezte, ment volna ő is játszani, de az anyja nem engedte. Volt olyan, hogy reggeltől estig az asztalnál kellett ülnie a reggeli vajas kenyér felett 3 évesen. Most evési zavarokkal küzd a lány. A középiskolát egy másik városban kezdte, kollégista volt. 16 éves, ismerkedett a fiúkkal. A kollégiumi nevelőtanár felhívta az anyját, hogy tudjon róla, úgy néz ki, hogy van egy barátja a lányának. Lement a koliba, és megtépte, megrugdosta a lányát, mert barátja van, majd megkereste a fiút és megfenyegette, hogy a lánya közelébe se merjen menni. Mindezt utána büszkén mesélte.

Utálja mindkét gyereke, rettegnek tőle.

Ezeket csak azért írtam le, hogy mérlegelj! Nagyon komoly gondokat okozol már most a gyerekednek azzal, amit csinálsz. Kérj segítséget sürgősen!

Ja, és sosem szabad, hogy haraggal feküdjön le bárki. A gyereket pedig pláne nem szabad úgy hagyni elaludni, hogy érzi, anya haragszik rá.

Kedves 23:06! AZ előtted válaszoló vagyok.

Te bántalmazásról írsz, nem atyai pofonokról. Tegyünk már különbséget a kettő között.

Amúgy meg hagyd csak had csináljon azt a gyerek amit akar.

Látom a játszin, hogy anyukák hogy nyalják a gyerek seggét, mert azt úristen nevelni, fegyelmezni nem lehet, mert még a végén kárt teszünk a kis lelkében. Aztán a kölyök meg röhög a markába, pedig még 2 éves sincs, de olyan sunyi vigyort nem sűrűn láttam. De ez csak 1 pl., nyugi látok többet is.

Nem helyes a fakanál és az hogy elmégy otthonról végképp nem.

Inkább menj ki a levegőre, lélegezz mélyeket és megnyugszol, magyarázd el miért vagy ideges és ne verd meg. Önuralom tudod. Ha tényleg rosszat tett és tényleg nem érti akkor 1-1 füles elcsattan szerintem még belefér + én ahogy írtam a sarokban állást szoktam bevezetni ilyenkor. Nehogy már ne lehessen büntetni a kölköt.

Jogai vannak azért a gyereknek ugye?

Szóval azért beszélgess vele sokat, mond el neki miért vagy ideges. Én mostanában az anyagiak miatt vagyok iszonyú feszült és ezt el is mondom a nagyobbik lányomnak, beszélgetünk róla az ő kis nyelvén. Én is megnyugszom egy picit és ő is "tanul".

Kedves kérdező!

Változott valami? Segített valamelyik tanács, lehordás? Komolyan érdekel mit érzel most, hogy ezeket a sorokat olvasod és érdekel, hogy elmentél-e valahova?

Bocsi az OFFért!

A válasz írója 79%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 09:11

23:06-os vagyok. Nem rád céloztam, hanem az előtted íróra, csak mire megírtam, és elküldtem a hozzászólást, közben jött a te hozzászólásod.

"Kedves 23:06! AZ előtted válaszoló vagyok.

Te bántalmazásról írsz, nem atyai pofonokról. Tegyünk már különbséget a kettő között.

Amúgy meg hagyd csak had csináljon azt a gyerek amit akar.

Látom a játszin, hogy anyukák hogy nyalják a gyerek seggét, mert azt úristen nevelni, fegyelmezni nem lehet, mert még a végén kárt teszünk a kis lelkében. Aztán a kölyök meg röhög a markába, pedig még 2 éves sincs, de olyan sunyi vigyort nem sűrűn láttam. De ez csak 1 pl., nyugi látok többet is."

Erre reagálnék, már ha ez nekem szólt. Igen, én bántalmazásról írok, de szerinted a fakanállal elverés nem az? Valaki dühös a gyerekre, kimegy a konyhába, kivesz a fiókból egy fakanalat, visszamegy és elpüföli vele a gyereket. Hát ez nem hirtelen felindulás, hogy felhúzom magam, és a fenekére ütök, hanem azért a gondolattól eltelik pár perc, mire a gondolattól a tettig eljutunk...

Senki nem mondta, egy soromban sem látom, hogy az én gyerekem nincs megnevelve. De nem veréssel. Magyarázok neki. Nem ütöget senkit, nem verekszik, mindenki folyton dicséri a boltban is, hogy milyen nyugodt, nem követelőző gyerek, nem hisztizik semmiért (itthon néha, de közösségben soha). A játszón minden gyereket ölelget(ne, ha a szülők hagynák). Igen, egy időben pl. dobálta a homokot, vagy a kavicsot a játszón, aztán elmagyaráztam, hogy nem lehet, mert belemegy a szemébe, vagy más babát megsért vele és megértette. Ha nem értette volna meg, akkor sem lekeverek neki egy nyaklevest, hanem elhozom onnan, és addig ez lett volna, míg nem tanulja meg. Tudja mit lehet, és mit nem, de ezt nem veréssel értem el, pofon meg biztos, hogy nem vágnám SOHA!!! Ha itthon hisztizik, akkor elmagyarázom neki, hogy ezzel nem ér el semmit, anya kimegy pár percre, nyugodjon meg, aztán megbeszéljük a dolgot. Mikor megnyugodott, bemegyek hozzá, ő átöleli a nyakam, ad egy puszit. Aztán elmondom neki, hogy az a dolog miért nem helyes, amit tett és hisztivel sem fogja elérni, csak anyát szomorúvá teszi vele. Lehet, hogy nekem van birka türelmem, de nálunk beválik. 22 hónapos a fiam.

Vannak szabályok, ezekkel tisztában van. És igen, vannak dolgok, amit megengedek neki, mert gyerek. Pl. eső után ugrálhat a pocsolyákban, a sárban, de csak itthon és itthoni ruhában. Érdekes, soha nem akart még a város közepén, boltba menet pocsolyába ugrálni, szépen kikerüli, itthon meg mindegyiket megtalálja. Nem hü@e az a gyerek, csak kicsi. Lehet velük is értelmesen beszélni.

Én olyan szülő szeretnék lenni, amilyenről mindig is álmodtam magamnak. Akivel mindent meg lehet beszélni, akiben megbízhat, bármilyen problémával fordulhat hozzám. Aztán majd 20 év múlva megmondom, hogy bejött-e pofon és büntisarok nélkül...