Néha úgy érzem, nem bírom tovább, ki akarok szállni. Van más is így ezzel?

Persze, szerintem mindenki érez így , legalábbis néha. (Ha nem, akkor hazudik, akár saját magának is)

A megoldás az, hogy "szabadnapot" kell kivenni, vagy akár szabad órákat.

Ha nincs nagyi, akkor este apa vigyáz, Te meg kimenőzöl.

Vagy: összebeszélsz szomszéd, vagy játszóteres anyukákkal, hogy egyik nap ő vigyáz a tiedre is pár órát, aztán meg fordítva. Addig elmész fodrászhoz, vagy ahová jól esik.

Pár óra kikapcsolódás csodákra képes, feltöltődve mész vissza, és kisimulva...

Ezzel minden anyuka így van.Nem mindig olyan mesés otthon lenni gyerekkel/kekkel.Nekik is van rossz napjuk.Akkor van baj ha az anyukának is rossz napja van.

Nekem is van egy 3 évesem és egy 10 hónaposom.

Nem kevésszer a aflra tudnék mászni.Alig várom hogy apa haza érjen és elhúzok otthonról.Vagy beadom mamához őket.

A gyereknek is jó ha nem mindig az anyjával van.

Nekem is két és fél év van a kicsik között, 2008 ! óta vagyok itthon,és már kezdek begalydúlni!!!!! Semmi bajom a gyerekekkel,meg hogy vannak,félre értés ne essék,de tényleg sokszor azt érzem,hogy nem vagyok más,csak egy cseléd.Egész nap pesztrálok,főzök,mosok,takarítok,mikor párom hazajön a melóból,eszik,alszik,vagy pihen.Ha kikelek magamból,mert éppen rossz napom van,és be vagyok készülve,akkor mindig megkapom,h ez a nők dolga.Én nem járok sehova.Mivel van egy bazi nagy udvarunk,homokozóval,hintával,csúszdával,egyebekkel,így nem járok játszótérre se.A fiam (lassan 3 éves) nagy semmibe néz,szerintem már unja a búrám,állandóan csak velem van itthon.

Mivel most 5 hós lesz a lányom,így kb. még két és fél év vár még rám itthon....