Mit tennétek? (bővebben lent és hosszú) Anyós-ajándékozás probléma?
Huhh, most jó ideges vagyok megint. Bocsi, hogy rátok hárítom, de muszáj kiírni magamból. Holnap lesz Szabi névnapja.
Anyósom már több, mint 1 hete (vasárnap volt egy hete) levegőnek néz minket, engem is és a gyereket is. Csak Ferivel beszél, de hát vele muszáj is neki, mert egy helyen, egy műszakon dolgoznak, együtt járnak melóba. Éjszakások a héten, minden este kikísérjük őket. A fiam folyton Mamázik, de ő le sem szarja. A busznál is integet, meg dobálja a puszikat, de ő a fejét is elfordítja. Na, de mind1 is, nem ez a lényeg.
Szóval, ma elmentek sógorral, és mikor hazajöttek, mi a szobában voltunk. Jött sógorom, és "kilopta" a gyereket. Szó nélkül kivitte. Feri ment utánuk, hiszen csak egy póló volt rajta, és a teraszra vitte, mellesleg hűvös volt. Jön be a párom, és mondja, hogy vettek a gyereknek egy triciklit. Na, felment bennem a pumpa. Már hónapokkal ezelőtt meg akartam venni, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem veszünk, mert feleslegesnek tartjuk. A 2. szülinapjára a pótkerekes bicajt akarjuk neki megvenni. Én nem akarom tologatni, menni pedig úgysem tud vele, értelmét nem látom. Tanuljon meg a rendes biciklivel menni. Szóval, ezt tudják már hónapok óta, hogy ellenzem a triciklit, erre megveszik neki. Így voltunk a komppal is, azt is mondtam, hogy nem akarom, erre a gyerek 10 hónapos korában hazaállít apósom egy komppal. Vissza is küldtem vele, akkor már pár lépést megtett magától, nem láttam annak sem értelmét.
Betolták a konyhába a triciklivel a gyereket, én meg kimentem, és mondtam, hogy köszöni szépen, de nem kéri és behoztam a gyereket. Most én vagyok a világ legrosszabb embere. Mellesleg sajnálom a fiamat, nagyon sírt, hogy behoztam, de már elegem van belőle, hogy mindig azt csinálják, amit én megtiltok. Most már a sógorom is ellenséges, pedig épp pár hete beszélgettünk vele erről, hogy mennyire ellenzem a triciklit.
A páromat hiába kértem, hogy mondjon valamit, neki mi a véleménye, nem mond semmit. Azt mondja, neki nincs véleménye, ő ebbe nem szól bele. Nem tudom, hogy mit gondol, hogy jól tettem-e, amit tettem, vagy ellenzi. Egy rakás szarnak érzem most magam, hogy a fiamat megfosztottam egy ilyen dologtól, de 2 hónap múlva szülinapja van... Tudták-tudják, hogy mit akarunk, és ezt csinálják.
A kisfiamnak volt bébitaxija, kismotorja, triciklije, és gyönyörűen megtanult a pótkerekes bicajjal is menni. Párhuzamosan is tud használni egy gyerek kétféle járművet, hol az egyikkel megy, hol a másikkal. Arról nem is beszélve, hogy a triciklit könnyebben megtanulják hajtani, mint a pótkerekes bicajt. Egy kisfiú minden járgánynak örül. Örülni fog a szülinapján a pótkerekes bringának is, ha megveszitek neki. Mellesleg én személy szerint biztos vagyok benne, hogy 2 évesen nem tudja majd hajtani, és tologatni kell, másrészt pedig két hónap múlva már lassan vége is lesz az ilyen bicajszezonnak:( Az oké, hogy egy lépegető babának már semmi szüksége bébikompra, de, hogy elvedd a gyerektől a triciklit... Ez szerintem nagy butaság volt:( Önzőség a gyerekeddel szemben, aki örült annak a nyavajás triciklinek, te meg nem engeded, hogy örüljön, játszon vele, csak azért, hogy neked legyen igazad.:(
Ki nem állhatod az anyósodat, ne csodálkozz azon, hogy ő sem bír téged. Én biztos bocsánatot kérnék a helyedben. Vagy méginkább: nem csináltam volna felnőtt létemre ilyen butaságot...:(
megértelek.. én ezt a kérdést írtam ki nemrég:
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..
szerintem itt a sok-sok felgyülemlett feszültség tette a dolgát. sajnálom, gondolom már te is, hogy így alakult. add oda a gyereknek, hadd szenvedjen rajta, nem kell tologatni. minden csoda 3 napig tart, úgyis megunja, aztán el lehet tüntetni szem elől, és nyugodtan vegyétek meg neki a bicikit.
hosszú távú tanácsom: külön költözni mielőbb!
Úgy látom többen nem vették figyelembe, hogy együtt élünk, tehát nem hetente-kéthetente egy alkalomról van szó, hanem a mindennapokról. Nincs másik nagymama, ahova el tudnám vinni.
A párommal megbeszéltük, totál nekem ad igazat.
Ez a levegőnek nézés nem egyszeri alkalom volt, másfél hete áll a bál. Azóta, ha odamegy hozzá a gyerek, elzavarja. A szobájuk ajtaját az orra előtt zárja be, majd ott ordít a gyerek az ajtó előtt, hogy Mama és nem érdekli. Ezek után ne "nyalizzon" a gyereknek.
A bicajhoz hozzáfűzve, már tud rajta menni, mert uncsitesóknak van, és már megy vele, azért is akarjuk azt megvenni neki szülinapjára. Leér a lába, tudja hajtani is, igaz, még csak 3-4 tekerés megy, de megy. A triciklinek a pedáljához meg el sem ér a lába.
Nem lehet, hogy azért nem engedi be, mert elrángattad onnan is. Mondjuk azzal a felkiáltással, megtiltottam, hogy odamenj.
Nem hiszem, ha eddig szerette és jól megvolt az unokájával, akkor hirtelen elkezdte levegőnek nézni.
Inkább gyanítom a te kezed van ebbe is.
Csak most hogy rájöttél, hogy ez két embernek szívás sőt a legrosszabb a fiadnak, az anyóst szidod.
A tricikli ügyben sem anyóssal szúrtál ki, legfeljebb soha többet nem vesz neki semmit, hanem a fiaddal.
Nem mentegetőzöm, mert nem ismeritek a teljes szitut, így nehéz elmagyarázni a dolgokat. De!
"Nem lehet, hogy azért nem engedi be, mert elrángattad onnan is. Mondjuk azzal a felkiáltással, megtiltottam, hogy odamenj.
Nem hiszem, ha eddig szerette és jól megvolt az unokájával, akkor hirtelen elkezdte levegőnek nézni.
Inkább gyanítom a te kezed van ebbe is."
Ehhez muszáj hozzászólnom:
Soha nem rángatom el sehonnan a gyereket, és nem kiabálok, főleg nem tiltok meg neki semmit. Pici korától kipakolhatja a szekrényeket is, a kukában is turkálhat, ha ahhoz van kedve (szelektíven gyűjtünk, a papír szemetes van a szobában). Ha rosszat csinál is, akkor is szépen beszélek a gyerekkel, elmagyarázom, hogy mit miért lehet, és nem lehet.
Az, hogy eddig is jól elvolt az unokájával, és szerette, ez sem fedi a valóságot. Igaz, hogy a fiam az első unoka, de mivel fiú lett, nem lány, amire végig vártak, ezért nem a szívük csücske. Mikor mondtuk UH után, hogy fiú, az volt a reakció, hogy: Biztos? Szülésig nem változhat? Neki is csak fiai vannak, így mindenképp lány unokát akart. Pici korában is behajolt a babakocsiba, befújta a cigifüstöt és úgy gagyogott a gyerekhez... Akkor el lett neki magyarázva, hogy egy pici gyerek mellett nem dohányzunk, erre azt mondta, hogy az ő fiainak sincs semmi baja, 3 hónaposak voltak, mikor visszaszokott a cigire szoptatás alatt...
De ezek ellenére sincs eltiltva a gyerektől, őt nem érdekli. Apósomtól van eltiltva minden hónapban 1 hétre, mikor megkapja a nyugdíjat, mert akkor 1 hétig reggeltől estig részeg. Pici korában kikapta a kiságyból ilyen állapotban, majdnem elejtette, úgy ugrott sógorom és kapta ki a kezéből, ő el is esett utána. Na, tőle ezért van eltiltva 1 hétre.
Egyébként másnap mondtam, hogy odaadhatják neki a triciklit, de ha megnyikkan a gyerek, hogy menni akar vele, akkor tologassák ők. Sógorom itthon van, munkanélküli már 1 éve, apósom nyugdíjas, mint már írtam. Erre ők inkább visszavitték, mint hogy tologassák. Sógorom bocsánatot kért, hogy olyan dolgot vettek, amit megtiltottam, és megígérték, hogy legközelebb inkább megkérdezik, mit szeretnénk. Úgyhogy szent a béke, bár anyósom azóta is kerül minket, de nem érdekel... A párom maximálisan mellettem áll, nekem ez elég.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!