Mit csináljak, ha a lányom csak itthon tud kakilni?

Én 36 vagyok, de hazamegyek kakilni, nem kakilok másnál. Ha érzem is, hogy kellene, elmegyek vécére és már nem is kell.

Sőt egyszer calici vírus fertőzésem volt és olyan hasmenésem, hogy éjjel fel sem álltam a vécéről, reggel be kellett vinni a kórházba a fiamat, 5 napig a vécé közelébe se kellett mennem. Mert elmúlt a hasmenésem, de az ingerem is.

A kakilás feltételes reflex, megfelelő körülmények kellennek hozzá, különben nem sikerül. Teljesen természetes dolog. Volt olyan barátom, aki sátorozásból minden reggel hazament 30 km-re, mert csak otthon sikerült neki.

Első válaszolóval teljesen együtt érzek.Nekem is ilyen gondjaim voltak/vannak."rekordom" 9nap:((((Spanyolországba voltam és akármilyen tiszta volt a Wc hiába tettem Wc ülökére való eldobható pairt nem ment.Haza jöttünk hozzá teszem fél órát a wc-n ültem és alig jött valami aztán 2 napra ment minden magától.Alkati kérdés szerintem.Nem tudsz mit csinálni anyukám szerint kiskorom óta van nekem is ez.Mamánál nyaraltunk az Alföldön mindig 1-2 hónapot akkor mindig adtak hetente hashajtót különben bélcsavarodást kaptam volna.....Rokonoknál voltunk pár hete 1 hétre közbe volt egy lagzi is ahol rengeteget ettünk.Hát had ne mondjam hogy feszült a hasam mire haza értem.De van a másik véglet is aki akárhol rájön el tud menni wc-re.Én sajnos meg ezek szerint a lányod se ide tartozunk.

De próbálj meg azért mindent megtenni.Sok sikert:)))

ezzel én is így vagyok, és ráadásul a súlyosabb fajtából, én annyira nem tudok máshol, hogy császármetszéssel szültem, és utána adnak hashajtót, hogy legyen széklet, de nem lett, adtak kúpot is, attól sem lett, persze én éreztem hogy minden okés, de a kórházban nem tudtam még a dupla hashajtó ellenére sem, így - nyár volt éppen - egy óvatlan pillanatban kocsival hazaszöktünk a kórházból WC-re :))

ez pszichés dolog, én szeretnék rajta változtatni , mert a nyaralás is rémálom emiatt, de nem tudok :(

Próbálj vele beszélgetni erről. Mond el neki, hogy nyugodtan lehet kakilni máshol az nem szégyen, természetes dolog, mindenki szokott. Mond el neki, hogyha nem kakil megbetegszik, de ha kiadja magából akkor jobban fogja magát érezni. Próbáld meg megtanítani, hogy el tudjon lazulni, ki tudja zárni a környezetet. Nyugtasd meg, beszélj vele kedvesen, lágyan. Hátha sikerül. De neki kell eljutnia belül oda, hogy tudja.

Ha pedig nem megy akkor próbáld az életeteket úgy alakítani már amennyire lehet, hogy ovi után haza és irány a wc ha ő is úgy érzi.

Nekem a 4 éves lányom van úgy, hogy mikor hazaérünk az oviból akkor kakil. De minden nap így megy. Aztán egyszer feltűnt hogy voltunk rokonoknál és szólt szegénykém, hogy kakilni kell, de csak nem jött neki, hiába mentem vele. Úgyhogy haza kellett vele menni. Meg ott volt ő egyik ismerőnél és megint így alakultak a dolgok.

Aztán elbeszélgettem vele. Mondtam én neki mindent ami csak eszembe jutott. Az egész kakilást úgy állítottam be mint a világ legtermészetesebb dolgát, amit mindenki csinált. Hiszen így is van, csak a tudatunkban ez nem így van.

Aztán egyszer csak az egyik ismerőshöz megint elment és úgy jött haza, hogy anya kakiltam ott. Nagyon megdícsértem és ekkor is beszélgettem vele. Mondtam neki, hogy látod milyen jó és így nem betegszel meg, nem fog fájni a hasad. stb stb.

De volt hogy egy bevásárlóközpontban jött rá a kakilás. Na akkor be a wc-be, wc papírral kibéleletem körbe, lehúztam előtte kétsze, meg hát szebb wc-t kerestem neki. Mert pisiléskor felemelem, de kakilásnál nem tudott ellazulni ha tartottam. Ezért lett a wc kibélelése körbe.

Na és akkor próbálkoztunk. Szegény már nagyon rosszul volt, de nem akart jönni neki. Aztán addig beszéltem "lukat a hasába", míg végre megindult. Szépen lassan sikerült neki ellazulnia és ment. Persze a nagy beszélés közben csönd is beiktatva amikor úgy láttam rajta, hogy most erre van szüksége. Meg közben mosolyogtam rá, kedves megértő voltam. Amikor sikerült neki és végeztünk akkor kezet mostunk és mentünk ki. Nagyon megdícsértem és megint beszélgettem vele róla.

Én úgy látom, hogy mostmár ha nagyon fontos akkor képes kakilni máshol is. Persze azért ha lehetőség van rá akkor itthon, de ha nagyon szorít már akkor tud máshol néha. Múltor újságolta örömmel nekem, hogy kakilt az oviba. Ekkor is nagyon megdícsértem és mondtam neki, hogy látod nem is olyan rossz azokon a kis wc-ken kakilni. Milyen szuperek és kényelmesek.

Szóval az én gyerekemnél sok problémánál nagyon beválik, ha végiggondolom a félelmeit, annak okait, belegondolok vajon ha én ott lennék mitől félnék, milyen gondolotaim lennének és e szerint próbálok neki beszélni, beszélni, beszélni és az ő véleményét és félelmeit is kiszedni belőle és gyógyírt taláni rá. Amitől egyszerűbben látja a dolgokat mint amik. Valamint a dícsérés nagyon fontos és ösztönző szerintem.

Idáig bejött, bár hogy később fog e használni nem tudom. :)

Kívánom, hogy találd meg te is az egyéni megoldásodat a lányodnál.

A kisfiam is így van vele sajnos. ő mondjuk fiatalabb (4 éves), ilyenkor visszük a bilit, mert abba sikerül, bárhol is vagyunk.

biztosan az idegen hely, wc, ill. a szemérem okozhatja, hogy nem sikerül az izmait elengednie. esetleg vmivel személyesebbé tenni, az idegen toiletet? akár a saját wc fellépő.

Vagy megpróbálni a jutalmazást (ha sikerül, kapsz egy kindercsokit, cukrot stb. (ez a hivatalos mód) )Ez így kondicionálás lenne, hátha sikerül.

Ha csak otthon megy akkor örülj neki,hogy otthon megy.

Ne okoz neki szorongást.Előbb utóbb rájön,hogy máshol is szabad.

4 gyerkőc anyukája