Ha saját maga kérte vissza a pelenkát, akkor még nem elég érett a szobatisztaságra, vagy pedig csak így kényelmesebb neki?

Szobatisztává válás folyamatában az számít erőltetésnek -és ez nem vezet jóra-, ha napi 8-10 alkalommal ráteszik a bilire, és/vagy ráparancsolnak, hogy üljön rá, és/vagy túl korán (12/15 hónaposan) kezdik, kivéve, ha a gyerek maga választja önszántából, esetleg még az is, ha túlaggódják, és azon rimánkodnak a szülők, hogy legyen már végre szobatiszta a gyermekük, aki még csak 3 és fél éves sincs (a picur megérzi a szülők érzelmeit is).

Ha nem adnád rá a pelust, miközben már elkezdődött a folyamat ahogy látom, az lenne szerintem a megfelelő, és nem erőltetésnek számítana.

De ami felől döntöttél, az meg inkább feleslegesen passzív hozzáállás.

Tehát inkább szerintem KÍNÁLD FEL neki a bilit párszor a nap folyamán. Minden nap 1-2 alkalommal beszéld meg vele tömören, hogy "kicsim, szólj, ha kell pisilni, kakilni, ügyesen ráülHETSZ a bilire , mint a nagyok, és szabad belepisilned, kakilnod. :)".

Most, hogy nyár van, pucér altesttel játszhat, sétálhat a kertetekben is, ha van; ha nincs, akkor meg -évszaktól függetlenül- szőnyegmentes szobában enged meztelenül, legfeljebb egy póló legyen rajta, esetleg egy csúszásmentes zokni (ne selyem, vagy hasonló, mert az csúszik pl. a parkettán).

Ha érzi a pucér testén, ahogyan távozik az ürüléke, pisije, az jelentősen segíti a kontroll kialakulásában őt (könnyebben észreveszi, ha már napokon keresztül így éli meg, és könnyebben tud időben szólni, hogy "anya kakilni/pisilni kell", persze eleinte el fog késni, evvel semmi baj, majd idővel kialakul, hogy idejében tud). Aztán majd maga ül rá , anélkül, hogy szólna, ha vele egy szobában hagysz egy üres bilit.

Az nem baj, ha alvásra még ráadod neki a pelust, idővel majd azt sem fogja kívánni. Kb. 3 és fél-négy éves korban sem késő, hogy szobatiszta legyen, de általában még 3 és fél éves kor előtt maguktól elhagyják a legtöbben.

Ha alvás során is elhagyod majd a pelust, eleinte lehet, hogy még viszonylag gyakran bepisil, de léteznek nedvesség álló lepedők (nem tudom a nevüket, érdeklődj utána esetleg), aztán már csak néha pisil be az ágyba, de ez néha még 7-8 évesen is megesik és semmi baj evvel.

Sok örömöt és sikert kívánok nektek. :)

Az én fiam 2,5 éves, és ő is szokta kérni a pelust, pedig szerintem érett a szobatisztaságra.

Ha be van neki ígérve a csoki, akkor érdekes módon tudja használni a bilit. Egyszerűen csak nem érdekli, és neki kényelmesebb így a mi esetünkben.

Kedves utolsó: örülök, hogy újabb szempontot is felvetettél. :) Egyébként a kisgyermekek reakciója nagy eséllyel azért ilyen, mint az általad leírt, mert élvezik a pelenkázást - és ezt is alátámasztják pszichológiai tapasztalatok, és számos dajkáé is, de hivatkozhatnék (többnyire nyitottabb szemléletű) szülőkre is. Tehát ha már nem fog pelenkát cserélni a felnőtt rajta, akkor legalább a csoki élvezete legyen meg neki, ő eképpen gondolkodik (mert 1 évesen már valamilyen szinten gondolkodnak is), és érez rá erre az előnyre ösztönösen is. Tudom, sokan prűdek bizonyos TÉNYEKKEL szemben, de természetes ÉS ELENGEDHETETLEN része a pszichoszexuális fejlődésnek a kisgyermekkori onánia is: rendszeresen játszanak nemi szervükkel élvezetből (bár persze van, hogy csak azért fogják meg, mert pisilniük kell, de ez a ritkább oka), és éppen a nemi szerük érzékenysége miatt élvezik a pelenkázást is (persze ha nem zaklatottan, nem kényszerből pelenkázza őt valaki). Sigmund Freud pszichológus már a 19.sz.-ban vizsgálta a három fő erogén zóna (száj, végbél, nemi szerv) hangsúlyának GYEREKKORI EREDETÉT, és azóta szerencsére tudatosabbak a pedagógusok, ami -a nevelő jó szándéka esetén- nagyon hasznos pl. arra nézve, nehogy megakasszuk a gyermeket az ilyen tevékenységben, tudva, fejlődéslélektanilag mennyire MEGHATÁROZÓ az önkielégítés, ill. a nemi szerv más , bizonyos megengedett módokon való egyéb ingerlése, pl. a pelenkázás során akaratlanul is érintve van. Tehát a felnőtt tudatossága segít felfigyelni arra, hogy a gyermek adott esetben önkielégít, és ezáltal tudatosan képes diszkréten megengedőleg hozzáállni a nevelő, a gyermek érdekében.

Újszülöttkortól mindenki végzi (utána lehet nézni fejlődéslélektanban: csecsemő onánia), ha tetszik, ha nem, akinek pedig elfojtották a szexualitását, az nem erkölcsösség, hanem egészségügyi, életvezetési, a jó közérzetet megakasztó hátrány, amely megakasztott folyamatot hasznos továbblendíteni, a gátat feloldani, akár hány éves is az illető. Természetesen más és más módon lehet továbblendíteni, az életkori sajátosságok függvényében. Így más a módszer felnőttek esetén, más kamaszokra nézve és más a kisgyermekek esetén, aki utóbbiaknak minden más szorongás, hibás beidegződés esetén is ( nemcsak akkor , ha pl. magához nyúlt, de rácsaptak a kezére és ezáltal ideiglenesen -sajnos- elfojtotta ezen igényét, vagy pl. molesztálás áldozata volt , ami a másik véglet) számos pszichés oldási technika létezik, pl. játékterápia által megkeresni a pszichés okot és segíteni a gyermeknek kijátszania magából; vagy pl. a kineziológia egy másfajta, szintén remek módszer a szorongások okának kiderítésére és feloldására, de utóbbi már pénzbe kerül, míg a játékterápiát nevelési tanácsadóban ingyen el lehet igényelni adott esetben. (Nem a kérdező felvetésére ajánlom, sem az előző beíró gyermekének, hanem csak kitérőt -részleges kitérőt- tettem jelen beírásommal a gondolatmenetemben.)

Elnézést a kis kitérőért, remélem mégis, hogy annak ellenére is hasznosak lehetnek az általam írtak, hogy csak érintőlegesen vonatkoznak a kérdésre, az előző hozzászóló beírására általam reflektálva.

ETTŐL FÜGGETLENÜL CÉLSZERŰ FOKOZATOSAN ELHAGYNI A PELENKÁZÁST, AMIKOR LÁTSZIK ESÉLY, HOGY FOKOZATOSAN KONTROLLÁLNI KÉPES KISEBB-NAGYOBB ÜGYESSÉGGEL AZ ÜRÍTÉSÉT. :) (Éjjelre elég később is elhagyni.) Csokival nem muszáj "trükközni", mint azt az előző kedves beíró tette, de lehet, hogy nem okoz probl-t a fejlődésében egy ilyen trükk, konkrétan ez utóbbihoz (okoz-e hosszútávú probl-t a csoki-trükk) nem tudok hozzászólni.