Titeket nem visz az őrületbe 2 éves gyereketek?
Kisfiam márciusban töltötte be a 2 életévét.Nagyon aranyos sokat segít nekem:)
De mindent ötvenszer kell kérnem hogy megcsinálja,süket a füle, visít ha valami nem úgy történik ahogy ő akarja erőszakos stb...hogyan kezeljem ?hiába kérem szépen hiába csúnyán ha ő nem akar valamit akkor tuti meg se csinálja.Már volt,hogy kapott egy nyakast de az sem hatja meg.Agyilag ezt hogy lehet bírni?vagy minden két éves ilyen kis ördögfióka?
Nyugi, mégcsak 2 éves.
Most próbálgat, meddig mehet el. Hozzátartozik a fejlődéséhez. Nyakon azért nem kell csapni, de legyél határozott, ha olyat csinál, amit nem szeretnél. Pl. állítsd sarokba, miután másodszorra sem fogadott szót! Ne várj arra, hogy 10-szer kelljen szólnod! Vagy vedd el a játékát egy időre, végülis mindegy, mi a következmény. Lényeg, hogy lehetőleg ne lássa, hogy ki tud borítani. Vegyél nagy levegőt, és maradj nyugodt! Viszont váltsd be az ígéreted, ha nem fogad szót! Meglátod 2-3 alkalom után már tudni fogja, meddig mehet el rosszaságban.
Persze azért mindenek előtt próbálj beszélni vele. Bár kétéveseknél ez nem mindig vezet célra.
Lehet, hogy azt akarja, foglalkozz vele többet. Ha tudsz, akkor foglalkozz is! Ha végképp nem megy, akkor adj neki elfoglaltságot, ha ez sem megy, hagyd, had találjon magának saját elfoglaltságot, játékot. Ha olyat csinál, amit nem szeretnél, akkor beszélj vele, ha nem működik ez, akkor lép életbe, amit fent írtam.
Ja, és még valami. Vannak szülők, nagyszülők, akik folyton a gyerek körül nyüzsögnek. Nem veszik észre, amikor fáradnak a kicsik. Folyton beszélnek hozzá, s azt hiszik, hogy a folyamatos foglalkozás a leghasznosabb. Ez különösen igaz erre a korosztályra.
De ez sem jó! Saját tapasztalat, hogy mindig elérkezik egy időpont, amikor a gyerekek szívesen belemélyednek gondolataikba. Ilyenkor igen zavaró tud lenni egy felnőtt, aki folyton, pusztán "nevelési célból" vagy önnön szórakozására beszélgetésbe, közös foglalkozásra invitálja a gyereket. Ezek az "elmében" kifárasztott gyerekek, miután átesnek egy ponton, igencsak elviselhetetlenek tudnak lenni.
Az a tapasztalatatom, hogy hagyni kell, minden nap egy időre a gyereket magának elleni. Had merüljön bele egyedül a játékba. S lehetőleg ne legyen zaj, beszélgetés körülötte. Ez kicsit olyan, mint a relaxáció. Egy ilyen idő után, nagyon nyugodt, vagy vidáman, jóértelemben nyüzsgő gyerek lép vissza a közösségi életbe.
EGy háromgyermekes anya vagyok.
De igen, elég gyakran :)
Ha van elég türelmem (igyekszem azért), akkor azt csinálom, hogy elmondom egyszer (pl. vedd föl a játékodat, ami eldobáltál), elmondom még egyszer, utána odamegyek, kézen fogva odavezetem, lehajoltatom, megfogom a kezével és a helyére teszem a játékot. Hát ilyet sikerült kitalálnom. Ugyanis úgy tudom, az a célravazatő, ha max 2x mondjuk el. Ha belegondolok, elég nevetséges is, ha az ember tizedjére szajkózza a mondókáját és a gyerek a füle botját se mozdítja.
Nyakra csapásnak én se vagyok a nagy híve, de tudom, néha eldurran a ember agya, hiába.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a válaszát,mindent kipróbálok amit csak írtatok!
Remélem valami bejön,sokan mondják,hogy ez a dackorszak,de tényleg néha már az ész megáll,biztos az is közrejátszik,hogy van egy 5 hónapos kistesó de néha ami sok az sok!
Köszönöm mégegyszer!
Javaslom még elolvasásra ezt AZ ALÁBBI LINKRŐL: 07-04 14:31, kicsit hosszú lesz, de találni fogsz benne további meglátásokat. ;) :
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!