Itt mindenki sajnálja a gyerekét meg magát, mert be kell adni bölcsibe a munka miatt?

Nem olvastam a válaszokat.

Én közösség-párti vagyok, nagyjából 2 éves kortól már kevés csak az anyuka. Ez a véleményem, és a tapasztalatom. Ha olyan a gyerek, jót tesz neki a bölcsi, a gyerektársaság.

"Meg lehet nézni, hogy külföldön, ahol az anyukák jóval korábban visszamennek dolgozni, mennyivel gyengébb a családokban a szülő-gyerek közti kapcsolat, csak ott azt tartják normálisnak társadalmi szinten... "

Erről mutatnál valamiféle tanulmányt, felmérést, vagy bármit?

Tanulmányt sajnos nem tudok, csak rengeteg ismerősöm van külföldön, ők mesélik.

Konkrétan: Észak Olaszország, Franciaország, Dánia, Németország (főleg északabbra, Bajor viékre már nem igaz ennyire, no itt én is éltem pár évig).

És persze nem minden egyes családra igaz, de a többségre. Dániában pl. az a szokás, hogy amikor megszületik a gyerek, nyitnak neki a szülők egy bankszámlát, és amikor 16 éves lesz, odaadják neki a pénzt, és mehet, amerre lát. Igaz, ott szuper kollégiumok vannak, és az állam is támogatja a fiatalokat, de azért ez mégiscsak egy olyan fajta ridegség, amit én nem tudok elképzelni. és ez már ott kezdődik, hogy anyuka a hat hetes baba mellől visszamegy dolgozni. (Dániában a nővérem élt kint, ezt meg innen tudom). Franciaországban csak 3 hónapig voltam, de ott is a gyerekek "rideg tartását" láttam, ahány családban jártam.

Olaszországban élő barátaim konkrétan ezért jöttek haza, mert nem bírták, hogy nincs játszótér, hogy az apukák napi 10-12 órát dolgoznak, mindenki a bölcsődékre van berendezkedve alapból, nem talált egy-két anyukán kívül senkit, ő a 3 hónapos babájával kínlódott egyedül egész nap...

Hát ilyesmik.

Szia!

Teljesen egyet értek veled, bár talán gyerekfüggő is a dolog. Én a kislányom születése előtt úgy gondoltam, nem fogom 3 évnél előtt beadni sehova. Na most a gyermekem igen aktív, nagyon barátkozós és igenis megy a nagyobbak után akárhol van, követi őket, játszanak mégpedig úgy is, hogy utánozza őket. Éppen ezért fogalamzódott meg bennem is a bölcsibe járás. Két évesen több a mozgás igénye is, valamint voltam bölcsiben gyakorlaton, igenis a fél nap alatt is formálódik, szocializálódik a gyerek és a legtöbb jól érezte magát, van 1-2 aki magában elvan. Mi is voltunk bölcsiben, és soha nem voltam különc, hanem barátkozós és nyitott. Könnyebb is szerintem az óvoda ezután. /lehet tévedek/ Tudom, anyja mellett a helye a gyereknek, igaz, nem is örökbe adom, hanem olyanra bízom, aki erre szakosodott. És nálunk is jön a tesó, nem tudom úgy ellátni ahogy szeretném, namost ezért meg nem mondok le a tesóról. Az első egyedül kapott figyelmet, így a második is ugyan ezt megérdemli, nem csak azt, hogy most nem mert a kicsi... mert nem egy ismerősöméknél ez megy, és ugyan úgy lepasszolja a gyereket csak a papának vagy mamának vagy akire tudja-ha tudja. Én nem szégyenlem magam emaitt, ha nem tetszik neki, nem fog járni, én ezt egy lehetőségként ajánlom neki! Nekem is fura aki nem akar neki "barátokat", mert nem bántani akarom őt! Ja, és ettől nem érzem magam rosszabb anyának annál, mint aki hangoztatja, hogy márpedig a gyerek... nem vagyunk egyformák, de a gyerekek sem.

én is be fogom majd adni a gyermekemet bölcsibe, mert külföldön élünk, de mi magyarul beszélünk hozzá. egyszerűen szeretném, hogy mire oviba megy, már tudja valamennyire a nyelvet, és ne idegenkedjen a többi gyerektől.

de sztem sem biztos, hogy egy gyereknek rosszat tesz a bölcsi. sokakat ismerek a korosztályomból, akik anno jártak bölcsibe, és normális felnőttek lettek, nem kell azt gondolni, hogy minden bölcsis lelki sérült.

sztem is jól érzik ott magukat a sajátjaik között :)

és nem 8 óráról beszélek, de 4 sztem nem árthat