Itt mindenki sajnálja a gyerekét meg magát, mert be kell adni bölcsibe a munka miatt?
... vagy csak én gondolom úgy, hogy egy 2 éves gyereknek már azért jó a gyerektársaság? Tényleg szívtelen anya lennék, mert szeretném ha bölcsibe járna a gyerekem (legalább fél napra) 2 éves korától? Valószínű hamarosan jön a kistesó, így itthon leszek, de ha most nem megy valahogy bölcsibe, akkor 3 évesen oviba sem fogják felvenni (pont a tesó miatt, és hogy mert novemberi). Az már tényleg nem gáz, hogy 4 évesen még az anyja játszik vele a játszón, mert az ilyen idős gyerekek bölcsiben/oviban vannak? Mindez pedig azért, mert kis korkülönbséget szeretnék... Én ezt nem értem.
Vonatkoztassunk el az "annak kell a bölcsi hely, aki megy dolgozni" dologtól, mert most arra lennék kíváncsi, hogy ha mindenki meg lenne fizetve jól, nem kéne vissza menni dolgoznia senkinek, akkor sem adnátok be a gyereket közösségbe??? Ez nekem olyan furcsa...
válasza:
válasza: válasza:Szerintem teljesen más az, hogy szívesen játszik más gyerekekkel délelőtt pár órát, meg az, hogy napi 8 órában "idegenekre" bízzuk, nem is látjuk. Így gyakorlatilag a legérzékenyebb időszakában mások nevelik. És persze vannak szuper bölcsik, de nem ugyanaz, mint ahogy az sem, ha pl. valakit a nagyszülei nevelnek. (Ettől még lehet jó!)
Nálunk pont az a szitu, mint nálatok, két év korkülönbség van a lányaim között, amikor jelentkeztünk a bölcsibe az első lányommal, még nem tudtuk a kistesót, de aztán jelentkezéskor már pocakos voltam, így nem vették fel...
Biztos minden gyerek más, de azt sem véletlenül mondják, hogy 3 éves koruktól játszanak együtt a gyerekek, vagyis egymással, előtte leginkább egymás mellett játszanak.
Épp ezért a játszótéri kapcsolatok szerintem kielégítik még a "közösségi igényt", főleg első gyerekeknél.
Kisebbik lányom éppen a testvér miatt már teljesen más, és sajnos bölcsibe is kell adnom épp a munka miatt, de őt már nem féltem annyira, mert sokkal "rugalmasabb", jobban bírja az idegeneket. De nem örülök neki, 3 év az 3 év.
Nagy lányomat csoda, hogy felvették oviba, és bár már 3 éves volt, egy évig csak fél napra járt, és ez teljesen jó volt így, elég is.
Meg lehet nézni, hogy külföldön, ahol az anyukák jóval korábban visszamennek dolgozni, mennyivel gyengébb a családokban a szülő-gyerek közti kapcsolat, csak ott azt tartják normálisnak társadalmi szinten...
Szóval kérdésedre a válasz:
Mindkét gyerekemet beadnám délelőttre, de úgy, hogy a kicsim és a nagyom egy helyen legyenek, ha szuper ideális lenne helyzet és létezne ilyen intézmény, mert így délelőtt könnyedén elintéznék mindent, délután pedig csak a gyerekeimé lennék.
(Egyébként a családi ovik ilyenek, csak hát azt ember fizesse meg...)
válasza:Én is úgy gondolom,hogy kell a társaság neki és nem az enyém! Én úgy gondolom,hogy egy 2-2,5 éves gyerek már tud a másikkal játszani! Főleg,ha születése óta sokat van gyerekekkel. És a legnagyobb balgaság ezt szívtelenségnek gondolni. Sokszor találkozta már azzal,hogy jaj olyan anyás, alig tudtam otthagyni a bölcsiben, mert úgy szeret. Aranyos ez a felfogás, de nem így van. A gyerek nem azért szorítja az anyja nyakát, mert annyira szereti (nyilván szereti,de ez nem azért van),hanem mert fél, nem ismeri a helyeztet, fél a bizonytalantól. Ezt az oviban is meg kell szokni.
A betegség meg olyan,hogy ha nem bölcsiben,akkor oviban nyeli be! A keresztlányom pl. bölcsis volt, többször volt beteg. Viszont amikor oviba került, ő még mindig talpon volt, míg azok a gyerekek, akik nem jártak bölcsibe sorba dőltek ki!
válasza: válasza: válasza: válasza:Huhh, hirtelen jó sok válasz érkezett, köszönöm, mindenkinek ment a zöld pipa véleménytől függetlenül.
Először is az utolsó válaszadónak: nem szántam ellenségesnek a kérdést, bocs ha úgy tűnt, csak igen. Pont az imént olvastam egy arhív kérdésben a válaszokat, és abból az látszott, hogy aki nem munka miatt adja be bölcsibe a gyerkőcöt, az már unja, nem akar vele foglalkozni, stb, és hogy aki a munka miatt adja be, azt mennyire kell sajnálni, mert nem adná be, ha nem kéne menni dolgozni. E miatt fogalmazódott meg bennem, de egyáltalán nem rosszindulatból.
Az az igazság, hogy én is azért vagyok bölcsipárti, hogy új dolgokat tanuljon a fiam, ha más eszik egyedül, talán ő is, ha látja, hogy más wc-be pisil, talán ő is érdeklődőbb lesz, stb. Tehát nem én nem akarok vele játszani.
Anyósom bőlcsődevezető, ő sem állítja be a bölcsit egy szükséges rossznak, sőt, ahogy ő mesél az ottani dolgokról, gondozókról, gyerekekről, nem gondolom, hogy ez olyan rossz lenne. Mondjuk én nem is vagyok az a fajta anyuka, aki nem hagyja rá 1-2 éjszakára a mamákra a gyereket, aki ilyen típus, biztos a bölcsibe sem adja szívesen.
És a lényeg az én esetembe, mint amit valamelyik válaszoló írt: ha nem lesz bölcsis a fiam, akkor oviba sem fogják felvenni, mert szeptemberben még nincs 3 és a tesóval még itthon leszek. Ha azt mondanák, hogy ok. bevezetik a 3 éves kortól kötelező az ovi, akkor fejem sem fájna, mert tudom, hogy legalább akkor oviba fog járni... de így?
Tudom, hogy még egymás mellett játszanak, vannak kisgyerekes barátnőim, akikkel összejárunk, de más, ha minden nap több gyereket figyelhet meg, hogy ki hogy viselkedik... szerintem. Most hirtelen ennyi, azért örülök, hogy mégsem mindenki bölcsiellenes :o))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!