Itt mindenki sajnálja a gyerekét meg magát, mert be kell adni bölcsibe a munka miatt?

Le lehet pontozni, de én áldom az eszem, amiért bölibe adtam a fiamat. Nagyon ellene voltam, de nem bírtam tovább. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Ordított, ha itthon voltunk, ordított, ha mentünk valahova, ha nem sikerült neki valami rögtön elsőre, dobált, üvöltött, elvágta magát, így játszani sem tudtunk, semmi készsége nem fejlődött ki két éves korára sem. A séták agyrémek voltak. Persze erre lehet legyinteni, de én már az idegösszeroppanás szélén álltam és anyukám és a nagymamám, akik a birka türelmükről híresek, megkérdezték, hogy minden rendben van e gyerekemmel, szellemileg.

Aztán bekerült szeptemberben a bölcsibe, és mintha kicserélték volna. Felzárkózott a többiekhez a készségigénylő játékokat tekintve, nagyon sokat önállósodott, képes egyedül is elaludni, elkezdett beszélni, most már szóösszetételeket használ és néhány ragot is, és nemrég a pelust is elhagytuk, még az éjszakait is. Hó végén lesz 3 éves. Szeptembertől ovi.

Én nagyon sokat köszönhetek a bölcsödének.

Két évesen volt bölcsis akkor már volt kistesó. Betegsègek miatt abbahagytuk (hazahordta a vírusokat kicsi két hétig kórházban volt, fulladt) de nem is szerette. Több mint fél èv eltelt de ha megkèrdezed tőle milyen volt a bölcsi, az a vàlasza hogy sírtam mert anyát akartam.

Szeptemberben kezdi az ovit, novemberben lesz 3. Remélem szeretni fogja, bár mondogatja hogy itthon maad hugival (10hós) meg velem.

Szerintem abszolút gyerekfüggő,hogy kinek van igénye,és ki szeret bölcsibe járni 2 évesen.

Azt azért meredek kijelenteni,hogy minden kétévesnek feltétlen szükséges fél napokat bölcsiben lennie,mert nem igy van. Ha ezt igy ki lehetne jelenteni,nem látnék a bölcsiben reggelente 2-2,5 éves orditó kölyköket,akik kapaszkodnak az anyjukba és az egész napjuk szenvedés,hiányzik nekik az anyjuk,nem tudnak más gyerekekkel játszani.

És ez nem feltétlenül azért van,mert nem hordták gyerekek közé,vagy búra alatt nevelték eddig,hanem ilyen a habitusa.Ha ilyen gyerekem lenne,én is sajnálnám,hogy be kell adnom,hiszen egy szülő a legjobbat akarja a gyerekének,és ha a gyerek rosszil érzi magát valahol,akkor az nem jó neki,akkor is ha feltétlenül szükség van rá,mert mondjuk vissza kell menni dolgozni.

Egy ellentétes példát is hagy hozzak,az én édesanyám megszült engem,majd 3 évre rá az öcsémet,ő 6 évig otthon volt. Én nem jártam bölcsödébe,és ovodába is csak egy évet. Nagyon jól éreztem magam otthon,jártam gyerektársaságba,de szerintem számomra/számunkra ez volt a legjobb amit anyám nyujtani tudott. Az oviba gond nélkül beszoktam anyám elmondása és a halvány emlékeim szerint.

Szóval én azt javaslom ne itélkezz senki felett anélkül,hogy tudnád milyen a gyereke személyisége,a családi helyzetük,stb

Na, látom megjelentek a pontozók, amiből úgy tűnik, hogy sokan elítélik, ha két évesen bölcsibe adják a gyereket.

Én örülök, hogy bölcsibe tudom adni, mert hihetetlen gyerekszerető a lányom, és imádja a társaságot. Ha gyerekek közelében van hihetetlenül örül, jó ránézni.

Otthon, panelban, csak velem nem biztos, hogy olyan jó dolga lenne még, ahol alig éri inger, hiába is próbálok neki sokat nyújtani. Viszont gyerektársaságban teljesen megváltozik, jó értelemben.

Erről pedig ne ítélkezzen senki más. Az én gyerekem, én ismerem, a mi életünk, a mi helyzetünk.

S nem érdekel, ha valaki otthon marad a gyerekkel, gondolom nekik meg így jó. Még jó, hogy nem vagyunk egyformák.

Szerintem is a bölcsi egyik előnye,hogy megtanulja azt a napirendet, amit az oviban is követnie kell.

A lányom otthon rosszevő volt, válogatós, pedig nem szoktattuk rá. Amikor bekerült a bölcsibe, mindig azzal jöttek a bölcsis nénik,hogy milyen jól eszik. Nem akartam elhinni. De hízott! Nyilván látta a gyerekektől. Ahogy a délutáni alvás is jobban,ment mint itthon. Persze, nekünk is volt nyakbakapaszkodós sírós reggelünk. Kb. egy hétig. Mert félt az újtól, nem azért gondolom,mert annyira otthon akart lenni. Otthon mindig kért,hogy játéj (ez a játszótér)!

Barátnőm még oviba sem merte beadni a fiát. Mindig készült rá, de hát a nagyon okos nagymama is erőltette, majd ő vigyáz rá. A gyerek születése óta el volt kapatva, tudtam, hogy nem lesz jó vége, ha mamával marad. Eddig is azt csinált és akkor, amihez kedve volt. Az oviban meg volt egy rend ugye. Ahogy majd a suliban is lesz. Nem hiába kötelező előtte az ovi egy évig. És persze az óvónők nyilván nem úgy ugráltak,ahogy ő fütyült, itt igenis alvásnál csöndbe kellett lenni stb. A gyerek hányásig hisztizte magát. Megsínylette nagyon. Persze, anyuka megértette,hogy muszáj, mert mi lesz így az suliban. Már bánja,hogy nem lett hamarabb ovis vagy bölcsis a gyerek!

Nálunk nyilván az anyagi okok is mérvadóak voltak! Saját vállalkozásom van, sajnos nélkülem nem ment úgy,ahogy kellett volna. A bevételünk nagyrésze pedig ebből van. Tehát,ha nem akartam volna, akkor is be kellett volna adnom. Tudom,sokan mondják nem minden a pénz. Én ezzel úgy vagyok, hogy szeretem a biztonságot, amit meg tudok adni a gyerekemnek, szeretem,hogy meg tudok venni neki bizonyos dolgokat, hogy nem kell spórolnom az üzemanyagon és el tudom vinni, akár egy hónapban többször is a 250 km-re lakó dédihez! Nem egy évesen adtam be, hanem elmúlt már 2! És nem állt meg a fejlődésben!

"Meg lehet nézni, hogy külföldön, ahol az anyukák jóval korábban visszamennek dolgozni, mennyivel gyengébb a családokban a szülő-gyerek közti kapcsolat, csak ott azt tartják normálisnak társadalmi szinten... "

Erről mutatnál valamiféle tanulmányt, felmérést, vagy bármit?

Nem is olvastam végig minden választ, azt viszont láttam, hogy akik beadták a gyereküket 2 éves kor körül bölcsibe, mind le lettek pontozva. Óóóóh, micsoda kínzás beadni a gyereket ennyi idősen, ugye, kedves lepontozók???

Kisfiam 21 hónapos, már reggel úgy kel fel, hogy végigsorolja a kis barátait, akik mind egytől egyik már bölcsisek - vagy némelyikük a nagymamánál van, amíg anyuka dolgozik -, én meg végigmondom melyik kisgyerek hol van. EGYSZERŰEN HIÁNYZIK NEKI A GYEREKEK TÁRSASÁGA!!! Kevés vagyok már neki, ez tisztán világít! Szeptembertől megy bölcsibe, és kicsit sem sajnálom, sőt! Nagyon rá is fér, hogy kicsit "ráncbaszedjék". Messze vagyunk fényévekre a szobatisztaságtól, elég rossz evő, nem mos fogat önállóan, nem mindig eszik egyedül, csak ha éppen olyanja van, és van kedve, és még sorolhatnám, amiket majd a bölcsiben meg fog tanulni, el fog lesni a többiektől.

Csak egy aprócska példa: hiába tanítottuk többen is kisfiamat, hogyan kell szívószállal inni, egyszerűen nem jött rá, nem tudott minket utánozni. Egyik sétánk alkalmával egyik kis barátjától látta, érdekes módon azonnal utánozta őt, azóta iszik szívószállal. Ez csak egy apró kis példa volt, mi mindenre jó a "csordaszellem".

Arról nem is beszélve, hogy már nekem is nagyon hiányzik az emberek társasága, és nem mellesleg imádtam a munkámat. Tárt karokkal várnak vissza, miért ne mennék? Ja, és hát bizony a 28 ezres gyes arra se lenne elég, hogy éhen haljunk. De ezt leszámítva, ha megtehetnénk, se maradnék itthon tovább vele, jobb lesz neki a gyerekek között.