Kisfiam nagyon fél az egyik ismerösünktöl?

Kisfiam is ezt csinálta, amikor egy másik kisgyerekkel találkoztunk. Persze azért volt, mert az a másik kisfiú korábban megrángatta őt, állandóan ment neki az én gyerekemnek, el akarta venni tőle a csőrös itatóját, letépte a fejéről a sapkáját, stb. Ezek megmaradtak benne egy darabig rossz élményként.

Viszont ez pár hónap alatt elmúlt, kisfiam is a sarkára állt, már nem hagyja magát - nem lehet, hogy nálatok is valami hasonló történt?

Unokahúgom és öcsém között volt ilyen viszony. Öcsém 18 volt, amikor ő született. Mindent megvett neki, amit meglehetett, nagyokat játszottak. Szuper jóban voltak. Imádta a kislány. Aztán öcsémet elvitték katonának. Lényegesen ritkábban találkoztak. Mire öcsém leszerelt sokat változott külsőre. Férfiasodott. Amikor a kislány meglátta szinte rettegés lett rajta úrrá. Bármit vehetett neki, bármilyen kedvesen szólhatott hozzá egyszerűen sírógörcsöt kapott ha meglátta. Persze öcsém hagyta, nem erőltette magát rá, de nagyon nagyon fájt neki a dolog. Beletörődött, bár azért egy egy próbálkozást megengedett magának. Értelme nem volt.

Játékokat vett neki, kedvesen szólt hozzá, a többi gyerekkel nagyokat játszott előtte, így próbálta demonstrálni, hogy nem kell tőle félni. Mi is ölelgettük öcsémet, a kislány anyjával egyetemben, hogy láthassa, hogy mi nagyon szeretjük.

Telt múlt az idő, és egyszer csak észre vettük a kislányon, hogy már csak hiszti az egész. A neki vett ajándékot elveszi, ha megfeledkezik magáról, akkor odabújik hozzá, de abban a pillanatban, ahogy nem figyeltünk rá jött a hiszti. Na ekkor volt, az, hogy az anyja kicsit erélyesebben rászólt a kislányra, hogy innentől nem vagyok erre kíváncsi. Ez már csak hiszti. Ő nagyon szeret téged, mindent megtesz érted, te meg ilyen vagy vele. Tessék odamenni hozzá, adni neki egy nagy puszit és bocsánatot kérni tőle, amiért ilyen vagy vele.

A kislány mindenki megdöbbenésére, úgy ölelte öcsémet, mint még soha senki mást, és iszonyat aranyosan mondta neki, hogy már nem félek tőled.

Szóval a probléma valóban fenn állt. Valószínű a férfiasodás okozta. Megijedt tőle a kislány. Sok szeretettel, odafigyeléssel sikerült magához édesgetnie ugyan, de nem vettük észre, hogy egyszer csak kicsúsztak a kezünkből a dolgok.

Talán a sztoriból sikerül megoldást és tanulságot levonnod.

Szia!

Lányom 2 és fél éves.Nekünk is van egy olyan ismerősünk(nem rokon),akitől fél a gyerkőc,már elég régóta.Nem értem miért,semmi olyat nem csinált,nem csúnya,nem szokta piszkálni,de egyszerűen a közelébe sem mehetünk.Nem tudunk mit tenni,majd talán idővel megbarátkozik vele.