Szoktátok "büntetni" 2 éves gyermeketeket, ha valami rosszaságot csinál?

Ahogy előttem írták,a "rá csapás és az állandó verés közt óriási különbség van"!!

Igaz,rácsapni is lehet úgy,hogy nyoma maradjon,de szerintem itt egyikünk sem így csapott rá a gyerekére! Ebben mi rossz van?

Mit csinálok, ha rosszalkodik - kérdésre válaszom: elveszem azt, amivel rosszalkodik, kihozom onnan, ahonnan nem akar kijönni, fizikailag megakadályozom a rosszalkodást. A hisztire, visításra is van jobb megoldás az ütésnél, egyszerűen nem kell róla tudomást venni, ennyi az egész. Én szeretem a gyermekemet, ezért nem ütöm meg, nyilván te is szereted, szerintem te se bántsd. Itthon is bűncselekmény a gyermekbántalmazás, és nemcsak akkor, ha lilára vered és eltörnek a cson tjai... Csak nálunk nem szokás egymást feljelenteni ilyesmiért, ez szerintem nem is baj, de ettől a gyerek megütése még nem helyes. Én is rácsaptam már a lányom kezére, mert úgy éreztem, nincs megfelelő nevelési eszközöm az adott helyzet kezelésére, és elkeseredtem, de ez attól még nem volt helyes, és inkább bizonyítja az én bénaságomat mint szülő abban a helyzetben, mint a módszer helyeségét.

A gyerekeink is emberek, ne vegyük el a méltóságukat, önbecsülésüket azzal, hogy abban a hitben neveljük őket, hogy őket meg lehet ütni következmények nélkül.

"A nagyszüleinket is verték, mégis ember lett belőlük" gondolatra a válaszom: a világ jó esetben előre halad, nem visszafelé. A nagyszüleinket egész más világban, egész más világra nevelték, bár nálunk már abban a generációban sem volt divat ütni, és minket sem ütöttek szerencsére, meg a férjemet sem. Ma meg pont azok boldogulnak, akiknek van önbizalmuk meg önbecsülésük. A verés ebben nem hiszem, hogy sokat segít nekik. Levezeti a szülő indulatát, ezt elismerem, bár a hideg fejjel, előre megfontoltan való verésről még ezt sem lehet elmondani.

Van különbség verés és odacsapás között - igen, meg rövid távú és hosszú távú éheztetés között is, meg gyenge és súlyos testi sértés között is, meg gyilkosság és tömeggyilkosság között is, de ettől még egyik sem helyes. Elnézést a szélsőséges hasonlatért.

Nagyon elképeszt, hogy ennyien érvelnek a verés mellett!! És milyen kevesel ellene!!! Pontozzatok nyugodtan belátásotok szerint, én szívem mélyéig meg vagyok győződve a fentiekről, és mélységesen hiszem, hogy a lányom ezzel csak jól járhat.

A verés=agresszió

Ha valaki ver valakit az mindig az agresszió szüli,és egy hosszabb folyamat.ellen szemben a kéz rá csapás,vagy itt azért meg lehet említeni a kéz rá legyintést,az nem agresszióból jön hanem sokkal inkább nevelő,tanító jellegű,sőt sok esetben bizony életmentő is lehet,még a verés sajnos halállal is végződhet,ugy kedves utolsó,nem hinném,hogy itt bárki is agresszióból verné a gyerekét,inkább nevelő szándékkal meglegyinti a kezét.Az én fiamnak használ,és én nem mellette vagyok,hanem igenis azt vallom,hogy van amikor más nem segít,de ha van más,akkor igenis azt kell alkalmaznunk.ne légy szélsőséges,egy gyerek nevelése nem fekete vagy fehér,és az itt említett anyukák egyike sem támogatja ezt de bizony ha kiszalad egy autó elé,rá suhintok a fenekére,mert ha leülök és szépen elmagyarázom neki,2 percig meg is érti,de a köv alkalommal ugyanúgy kiszalad a kocsi elé,az én fiam egyszer tette meg,mivel pelusos még csak a nyomást érezte de látta,érezte hogy nem jot csinált,soha többet nem tette.és jelentsen fel bárki ezért ha igy megtudom mentei az életét legközelebb is megteszem.Ha más nem használ.

Én sem használnám a verés szót!

Lényeges különbség van a verés,az aközt,amit mi csinálunk!

Anyám "nevelte" úgy a testvéreimet,hogy esetenként előkerült a szíj,fakanál. Én vagyok a legkisebb,engem egyszer sem ütött meg. Nővérem keze hamar eljár. Sokszor volt kék-zöld a nagy gyereke,a 2. fia sem máskülönben (4gyereke van). Sógornőmnél dettó ez a helyzet (3 gyereke van), + ha valamit csináltak a gyerekei,akkor anyázta őket. -Na,ezek az esetek igen,feljelenteni valóak!!!!

Na, de a "dádá-zás" ?!?!-amikor nem fáj neki!!!!! sőt,nem is igen érzik meg!

Szóval remélem érted mi a különbség a verés,és a "rácsapok" közt.

Üdv:a 2gyerekes!

Mint tudjuk, a gyerekek azt is fájdlomnak élik meg, ha a póló címkéje birizgálja a nyakukat vagy a fésű húzza a hajukat. De tegyük fel, hogy az általatok rendszeresített "meglegyintések" valóban nem okoznak fájdalmat. Akkor mi is a visszatartó erejük?

Én nem szoktam bántani azt, akit szeretek. Engem se bánt az, aki szeret. Ez ennyire egyszerű, nincs ebben semmi hiba.

Ha veled szemben valaki agresszív, mi az első reakciód? Te is agresszív leszel. Legalábbis legszívesebben az lennél. Ugyanígy a gyerekek.

Nem szeretném a szuperanyuka látszatát kelteni, mert nem vagyok az, már említettem, velem is megesett, hogy rácsaptam a kislányom kezére. Mindössze annyi a különbség a felfogásunk között, hogy én nem gyártok ehhez önigazoló ideológiát, hanem beismerem magamnak, hogy odacsapni hiba volt. Én vagyok a felnőtt, nekem kell megtalálnom a jó és helyes módját annak, hogy a gyermekemet rábírjam a helyes viselkedésre. A cél ugyanis, kedves Egybegyűltek, NEM szentesíti az eszközt!