Mit kezdjek a testvérféltékenység emez megnyilvánulásával?

2,5 éves és 10 hónapos.

Én azt szoktam ilyenkor mondani, hogy ha elvesz valamit a kicsitől, adjon helyette mást. Ha nem ad, elveszem tőle is, és akkor senki nem játszik vele.

Egy-két hétig volt ez durva, a nagy ordított, hisztizett, ha tőle elvettem, aztán megszokta, hogy ha a kicsitől elszed valamit, adjon helyette mást, vagy el se vegye. Ha már látom, hogy mire készül, probálom elterelni a figyelmét, vagy mást ajánlani. De olyat is csináltam már, hogy pl. elvette a labdát a szépen egyedül játszó hugitól, akkor odaültem a kicsihez építőkockával és mondtam neki, hogy sebaj, a tesó most egyedül labdázik, mi meg együtt építünk. A nagy egyből visszaadta a labdát és inkább építőzni akart velem.

Meg szoktam kérdezni tőle, hogy miért csinálta, amit. Azt szokta mondani, hogy "anyát akartam". Ilyenkor elmagyarázom, hogy akkor szóljon nekem, hogy most velem szeretne játszani, a kicsit meg ne piszkálja. Előbb-utóbb megértik.

Lehet ennek oka testvérféltékenység is egyben, azonban életkori sajátosság ekkor még a dac, és ezt inkább oknak vélem. A dac, három éves korig szükséges és fontos az én-határok kialakításához. Az előző beíró sorai tetszettek. Annyit teszek hozzá, hogy én ilyen szituban (ha elveszi egy másik gyermek játékát) szinte mindig felajánlom a gyerkőcnek, hogy velem játsszon (az esetek egy részében az előző beíró is, ha jól értem), és ha tőlem vesz el valamit, akkor engedem neki, amennyiben nem veszélyes az a tárgy, vagy ha nincs egyéb olyan oka, ami akadályozza a napi ritmust, vagy más alapelvet. Ezenközben -ahogyan az előző beíró is jelzi- fontos tudatosítani a kisgyermekben, hogy mit és miért tesz, pl. érdemes rákérdezni. Nagyon helyzetfüggő, hogy miképp járok el ilyen esetben, mivel igencsak rá kell érezni azért, hogy az én-határai is kialakulhassanak akár ellenkezéssel, ezáltal képes lesz időseb korában nemet mondani, közben mégis következetesen betartathassam vele a legszükségesebbeket. (A 4. életévtől amúgy sem jellemző már a dackorszak, akkortól inkább pusztán akaratosság jelentkezhet, aminek nagyrészt más az oka és célja.)

Amiatt is összetett a kérdés, mert ugyanakkor a birtoklási vágyának sem előnyös túlzott teret engedni, azonban amikor nem muszáj, nem ellenkezem a 4 év alatti gyermekkel, hogy meg tudja élni önmagát. (A 4. évtől pedig részben más kérdés...)