2 éves és 7 hónapos kislányt szobatisztaságra próbálunk szoktatni, hogyan kéne csinálnunk?

A fokozatosság fontos, de nem olyan értelemben, hogy pl. ma lesz az első nap pelus nélkül, majdnem egész nap nincs rajta, tapasztalja, érzi, ahogy a lábán csurog a pisi, érzi a kakit, majd másnap, vagy bármikor később újra pelenkát használok; tehát utóbbi hozzáállást nem javaslom, esetleg csak az első héten javaslom váltogatni avval, anélkül, de utána semmiképp.

A fokozatosság olyan szempontból fontos (persze a folyamat dilemmája, nehézsége a lakásban adódik (meg ha házon kívül vagytok), mivel ott nem ajánlatos meztelen altesttel hosszú időt töltenie pici gyermeknek, hiszen nagyobb lakástakarítási gondot okozhat, mint ha "csak" bekakil), tehát a fokozatosság olyan szempontból fontos, hogy szeretettel, türelemmel áll a folyamathoz a felnőtt.

Házon kívül váltásruhát mindig kell vinni, betegség, rosszullét esetére úgy mint pl. hasmenés, jó ha van pelus is: a betegség általában kivételes eset más szempontból is a kisgyermeknevelésben, így ÁTMENETILEG megismétlődhetnek korábbi szokások, ami egy szintig nem fog problémát okozni a fejlődésben ill. nem jelent problémát (regresszió).

Sajnos a bekakilás, bepisilés a folyamat velejárója, és tehát még mindig kisebb probléma, mint a nappaliszőnyegről felszedegetni az ürüléket, meg mosni a pisis szőnyeget.

Tudom, az éjjelek is problémásak ilyenkor, ezért javasolt külön ágyon aludnia, esetleg eleinte éjjelre rajta lehet pelus hetekig.

Teendő, amikor meztelen altesttel lehet, játszhat, szaladgálhat:

Alapvetően egyetértek a hozzáállásotokkal. Amikor látjátok, hogy épp ürít, örömmel jelezzétek neki, hogy mi történik, és hogy "mondd: anya/apa, pisilnem, kakilnom kell"; tehát azonnal össze kell kapcsolódjon az ő tudatában, hogy mi történik avval, hogy mit kell tennie; mindehhez a cselekvés is rögzül: kérdd, hogy üljön bilire, ha adott esetben nem teszi, akkor fogd meg a gyereket és ültesd rá.

Az a gyanúm, túlzott megfelelési kényszere van, hogy kérdésetekre ("kell pisilni/kakilni?") minden esetben bilire ül, és erőlteti ha kell, ha nem kell neki (APROPÓ, A WC IS GOND LEHET! BILIT JAVASLOK).

Ez összetett kérdés már, látatlanban nehéz segíteni nektek, hogy mitől van túlzott megfelelési kényszere. Gondold át, javaslom, nem vagy-e túl szigorú hozzá valamely vonatkozásban (lehet, hogy nem a szobatisztaságra nevelésben, hanem más téren), vagy nem szoktad túlzottan jutalomhoz kötni, ha jót csinál, szoktad-e büntetni stb... Ezek egyikét sem javaslom mint hozzáállás. (Esetleg olykor ovisoknál az ignorálást, olykor, ritkán jutalmazást, de csak ritkán jutalmazni, hiszen cselekedettől függetlenül meg kell adni a gyermeknek, amire igénye van, a szülő, a felnőtt lehetőségi keretein belül.) A szülő negatív érzelmei sem tesznek jót, mivel érzi a kisgyermek a szülei érzelmeit , általában más élőlények (más gyerekek, felnőttek, állatok, növények) érzelmeit, tehát azt is gondold végig: nem aggódsz-e általában, akár konkrétan a szobatisztává válás kapcsán? Nem viszed-e túlzásba a kérdést, hogy kell-e neki kakilnia/pisilnie? Utóbbi sem jó hatású, mint ahogy az se, ha csak 1-2 óránként kérdezné a felnőtt tőle.