Szerintetek lehetséges, hogy nagyon anyás, de barátkozós kislányom hamar beszokik a bölcsibe?

Enyém is hasonló típus, szeptemberben lesz 2,5 éves, szintén ősztől megy bölcsibe, mndjuk és nem si akarom ak 3,5 évesen ovoiba adni.(tapasztalatom szerintn a bölcsi sokkal jobb, mint az ovi)

Ha egy idegen vagy akit csak kicsit ismert csúnyán néz rá, illetve rászól valamiért, na akkr sírva fakad, itt látom, hogy nem lesz egyszerű a beszoktatás.

Mindenesetre kíváncsi leszek a gyerekeket szereti, a gondozónője egy nagyon aranyos, rettentően türelmes nő(fiamé is ő volt)

A fiam anno 21 hónaposan nagyon hamar beszokott ő nem volt mimóza, inkább nehezen kezelhető..de ez már egy másik történet.

Unokaöcsém rettentően anyás és ragaszkodó típus. Idén lesz 4 éves, már - már kezd 'leszokni' róla, de még előfordul, hogy búj anyuci 'seggébe' :]]

Náluk úgy zajlott a beszoktatás anno, hogy tesóm amikor tudta vitte a játszóra a többiek közé. Eljátszottak, mókáztak a gyerekek. Eleinte azért figyelte a gyerek, hogy anya hol van, de mikor belefeledkezett a játékba, simán arrébb lehetett menni, fel se tűnt neki.

Beszoktatásnál közre játszott valamennyire, hogy arról a játszóról 4-en szintén vele együtt kezdték a bölcsit, így annyira nem volt ismeretlen neki a terep.

Mikor eljött az első nap, volt egy kicsi sírás, de 2 perc után megkérdezte tesómat, hogy mikor megy el?!

Így tesóm kiült a folyosóra és a bölcsis néni rá egy 40 perc múlva mondta, hogy mennyen haza nyugodtan. Ébredés után sírt unokaöcsém egyedül, mert hirtelen nem tudta hol van és kereste a tesómat.

Ez kb. 2-3 napig tartott így, utána nem volt gond vele. Hamar 'beilleszkedett' és megszokta az új környezettet.

Bár szerintem nagyon sok múlik a bölcsis néniken is e téren.

Pont hogy szerencsésnek mondhatod magad, hogy ilyen körültekintő a bölcsiben a beszoktatás! :) Bár a bölcsőde valójában szükséges rossz dolog ,de a fent leírt fokozatos beszoktatással minimálisra lehet szorítani az esetleg kialakuló szorongását a picinek. Amiket leírtál gyermeked érzelmeiről, a három év alattiak legalább 80%-ára jellemző. Lapozd bátran ezen fórum kisgyermek kérdéseit és bizonyosodj meg magad: te már a sokadik vagy, akitől szinte ugyan ilyen leírást olvasok, három év alatti kicsinyéről, eddigi rövid itt tartózkodásom alatt.

Tehát mindez természetes jelenség, ÉLETKORI SAJÉÁTOSSÁG! :) Három év alatt a szülő, pláne az anya a legtöbb társa a gyermeknek, érzelmileg leginkább hozzá kötődik jó esetben a kisgyermek, tehát pont hogy örülj ennek is, hogy anyás, még ha túlzónak is tűnik kötődése! :)

Azonban vigyázz a negatív érzelmekkel! A hat év alattiakra könnyen átragadnak a szülei érzelmei, főként az anyjáéi! Azaz próbálj ne aggódni! :) Leírtam az okokat, miért nem kell aggódnod, innentől már "csak" a te lelki munkád van hátra. Gondolj bele, kicsinyednek még nehezebb, ő csak most ismerkedik pár éve a világgal, a saját érzelmeivel, testével, stb.