Erre emlékezni fog? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

3 évesen már maradhatnak meg simán emlékek, főleg ilyen kellemetlenek, amik akkor ilyen mély hatással voltak rá: "Szegény még másnap reggel is meg volt ijedve."

Tudasd vele, hogy szereted meg minden. Érezze, hogy nem kell tőled félnie, mert soha nem bántanád. Nyerd vissza a bizalmát! Ez nála még csak tettekkel fog menni.

25/N

Hát ha még másnap is emlékezett rá, akkor valószínű megmarad...főleg hogy már 3 éves.

Tudom, vannak napok mikor legszívesebben szétrobbanna az ember, de ilyenkor próbálj meg lenyugodni valahogy, vagy legalább szó nélkül menj el, és higgadj le, hogy na a fiad igya meg a levét.Ja és hogy ne ezt a viselkedést lássa,mert akkor ezt fogja megtanulni.

Nem akartalak kioktatni:)

26 éves nő, egy 8 hónapos kisfiú anyukája.

Nálunk is volt olyan amikor mérges és szomorú voltam, ki is borultam, arra pl. emlékszik mind a két gyerek. De ez van. Üvegbúra alatt úgysem tudod nevelni, képtelenség hogy körülötte mindenki csupa mosoly, báj és kedvesség legyen. Te is ember vagy, vannak rossz napjaid, nem baj ha megtanulja hogy más is lehet szomorú és mérges, mindenki másképp mutatja ezt ki, a szomorú embert meg lehet vigasztalni, ha nem igényli akkor békén kell hagyni, stb.

Egyik alkalommal (lehetőleg amíg friss az élmény) amikor pl. összebújtok, mesélsz vagy beszélgetsz vele, tereld erre a szót, magyarázd el hogy fáradt voltál, nem az ő hibája, de ahogy ő is néha rosszkedvű vagy sírós, most te voltál az. Elmondhatod hogy lehet hogy nem kellett volna lelökni pár dolgot, de mindenki hibázik, anya is. Nem kell nagyon ragozni. Aztán ha emlékszik is majd rá, akkor majd megérti hogy fáradt voltál.

Nekem volt hogy előre szóltam este hogy paprikás kedvemben vagyok, rossz napom volt a munkahelyemen, nem rájuk haragszom csak nagyon kimerült és fáradt vagyok, egy kis megértést kérek és hogy ne ötvenszer kelljen szólnom hogy kegyeskedjenek végre vetkőzni, mert nincs ahhoz türelmem hogy sokadszorra is mézesmázosan kérjek.

Megértik, ilyenkor egy picit visszább is vesznek, nem nyüstölnek akkor hogy pl. kézműveskedjünk, hanem elvonulnak játszani. Aztán volt hogy este megköszöntem hogy olyan aranyosak és figyelmesek voltak, megértették hogy rossz a hangulatom, nem is húzták addig az idegeimet, hogy elszakadjon a cérna és üvöltözzek.

Persze, hogy megmarad a gyerekben!

Úristen... tudjál már különbséget tenni a gondok és a gyermek között!

birom az ilyen válaszolókat, mint az utolsó....vagy nincs gyereke, vagy ő a tökélets, szuperanya/apa megtestesítője....normális ha valaki kiakad, meg kell tanulni kezelni a feszültséget, főleg a gyerek előtt!

második voltam

Bírom azt a válaszolót aki az előtte szólót kritizálja!

Én is vele értek egyet! 2 gyermekem van, de soha nem veszekedtem előttük a férjemmel, soha nem kiabáltam velük. Ezt nem "mintaanyaságnak" nevezném, inkább megfontolt szülői gondolkodásnak!

Nem akarom sokkolni kedves kérdezőt, de ha egyszer ő maga sokkolt egy számára kiszolgáltatott kis lényt, akkor vállalja a következményeket, és jobb szembenézni a pszichológiai működésmechanizmusokkal:

Egy nagyobb sokk esetén (három éves gyermeknél nagy eséllyel ez történhetett ilyen esetben) napok, órák múlva (olykor azonnal) tudat alá fojthatja a gyermek, általában ez jellemző. Ez egy önvédelmi pszichés mechanizmus -mivel VAGY AZ ESEMÉNYSORT, VAGY AZ EVVEL JÁRÓ ÉRZELMEIT el fogja FELEJTENI nagy eséllyel (olykor mindkettőt)-, mégse hoz tartós megoldást ez a pszichés mechanizmus, sőt, az élet további részében bármikor elkezdhet hatni (szinte sose marad hatástalan az egész élet során), pl. nehéz helyzeteket, pszichés problémákat válthat ki az élet bármely későbbi szakaszában (felnőttkorban is), és nem lehet előre tudni, mit fog kiváltani, sem annak intenzitását (tehát jó esetben csupán enyhe problémák fognak jelentkezni) mivel egyrészt alkati kérdés is, meg az élet momentumainak sorozata is befolyásolja, mikor miképpen hat (önértékelési zavar, vagy szorongás, stb stb ezer féle következmény körül bármelyik előfordulhat, akár több is egyszerre).

MEGELŐZÉS:

Amikor én éppen feszült voltam egyéb okok miatt, mialatt gyermekekkel foglalkoztam, akkor igyekeztem kontrollálni magam, de mivel emberből vagyunk, ritkán velem is előfordult, hogy nem a legmegfelelőbb módon nyilvánultam meg (szóhasználat, cselekedet), de egy esetenként elfogadható határon túl még sose léptem. Ha ilyen helyzet megtörténik ismét veled (neadjisten' olyan szinten, mint az általad említett eset), RÖGTÖN meg kell beszélni a gyermekkel, hogy mi történt és hogy MIÉRT. (Különben nem képes meglátni az ÖSSZEFÜGGÉST, ha órák múlva teszed, de sokszor még 5-10 perc is késő; minél kisebb a gyermek , annál hamarabb muszáj.) Ezáltal megelőzhető, de legalábbis enyhíthető a gyermek szorongása, így tudat alá sokkal enyhébb formában fog kerülni a kellemetlen élménye, esetleg nem is kerül. Tehát legközelebb AZONNAL, max. perceken belül higgadj le és beszéld meg vele, szeretetteli hozzáállással, ha javasolhatom mindezt.

UTÓLAGOS TEENDŐ:

A tudat alól muszáj felhozni az élményt, tudatosítva és feloldva azt. Amíg ez nem történik meg, hathat az elfojtott élmény annak számára, aki saját tudata alá fojtotta, de semmi se késő, csak sajnos minél később történik meg, annál tovább okozhat kárt (addig is) számára.

Az óvodások ösztönös önterápiás képessége bámulatra méltó, sokat tanulhatunk tőlük: kijátszák, kirajzolják aktuális örömüket, bánatukat ,szorongásaikat, az éppen őket érdeklő dolgokat, ezáltal a korábban tudat alá került kellemetlen élményei nagy része újra tudatosodik bennük és feloldódik. Nagyobb életkorban és felnőttkorban már kevésbé képes rá a legtöbb ember ilyen, ösztönös érzékkel, leszámítva a művészek jelentős részét, mégis megoldható, ám tudatosan megtanulható technikákkal (én pl. kontroll nélküli automatikus szürreális versírással szoktam megoldani; szinte minden ember hordoz -főként gyerekkorából- tudat alá fojtott élményeket).

Három év alatt marad olyan módszer, ami mindenki más számára szintén alternatív megoldás lehet, de nekik talán csak ezek maradnak:

pl. kineziológia: egyfajta regressziós hipnózis által tudatosítja a gyermekben, felnőttben, az adott problémái milyen tudatalatti tartalommal függenek össze, és újraéli érzelmileg, nem ritkán egyes fizikai érzékeivel (látás/hallás/tapintás satöbbi) mintegy "időutazva" a paciens, majd ezen szembesülés által is feloldódhat a korábban elfojtott tudattartalom, de a kineziológus tudatosan segít is feloldani a kezelés végén; sajnos magas az óradíja, és adott probléma feltárásához, feloldásához 1-4 alkalom, olykor több is szükséges, azonban az egyik leghatékonyabb, fájdalommentes (leszámítva persze a szembesülés okozta pár perces / fél órányi lelki fájdalmat), mellékhatásmentes, teljes eredményt (nem csak tünetet kezelő) és relatíve igen rövid idő alatt eredményt hozó módszer.

Valamint megoldást jelenthet (tudtommal ingyenesen) nevelési tanácsadó felkeresése során a játékterápia (a gyermek azt éli meg, hogy a néni/bácsi játszik vele, semmi mást).

Javadra írom, hogy tudatosítottad magadban, mit tettél és hogy önkritikával szemlélted magadat. Ugyanakkor, javaslom, NE LEGYEN lelkiismeret furdalásod, hanem objektíven, tárgyilagosan, racionálisan vizsgáld felül önmagadat, hogy a későbbiekben már helyesebben tudj megnyilvánulni (önfejlesztés, önismeret).

Az életútját nem törted ketté... lehet emlékezni fog rá, lehet rá fog kérdezni, de semmi egyéb. Ettől még egészséges lesz, és hidd el, fog még cérna elszakadni...

Lányom a napokban volt 3 éves, de hihetetlen, hogy milyen történésekre, milyen szavaimra emlékszik néha, és emlegeti. Semmi gond, el kell mondani , hogy anya akkor dühös volt mert...