Irigy gyerek - nevelés kérdése?

3 éves kislányom irigy korszakát éli a játszótéren. Mindig viszek neki vödröt, szitát, lapátot és egy-két formát. Ezeket maga köré gyűjti és hosszasan használja őket...nyílván nem egyszerre, de ezekkel köti le magát sokáig, és rossz néven veszi, ha más gyerek használni akarja. Megkéri, hogy "légyszi ne vedd el ez az enyém". Otthon ha kap valamit azonnal rohan megkinálni vele aki csak ott van, de a tárgyaira érzékeny, főleg az utóbbi időkben. Ma egy kb 2 éves kislány a játszótéren szerette volna használni a lapátját és a vödrét, de ő elutasította (nem volt agresszív, de határozottan rászólt, hogy ne vigye el, mert ő szeretné használni), én mondtam a kislány sarkában álló nagymamának, hogy bocsánat, irigy korszakát éli a gyerek, mire ő lenézően, majd szinte azonnal sarkon fordulva:"ez nevelés kérdése".

Én ugyan még mondtam erre valamit, de kiváncsi lennék rá, szerintetek is nevelés kérdése-e az irigység egy gyereknél? Illetve rá illett volna kényszeríteni a gyerekemet, hogy ossza meg azt, amit használ?

Véleményeket várok :-)