Most mire tanítsam a kislányomat? Üssön vissza? Vagy mi?

Még mindig első, az jutott eszembe, ne felejtsd el, hogy a te lányodnak is lehet még verekedős korszaka. Az enyém sose volt verekedős, de most jönnek a leghátsó fogai, nyilván fáj neki és nagyon türelmetlen, például előfordult, hogy kicsiket félrelökött a csúszdára mászva. Persze egyből reagáltam és azóta is sokat beszéltünk erről. Nem tudom, nekem valahogy nagyon visszatetsző az a felfogás, hogy azonnal üssél vissza. Nem tudom, ez hova vezet, nem jó helyre, úgy érzem. Ha te nem vagy ilyen típus, akkor úgyse tuod hitelesen erre nevelni a kislányt.

Nem is az, hogy azonnal vissza kell ütni, mert az persze nem vezet jóra. De az én fiam is kicsit ilyen odacsapós, ahogy előttem is írták már, nekem is már ég a képem, hogy már megint mit csinált. Csak az a pláne, hogy ezt olyankor csinálja, amikor nem is vagyok ott (bölcsiben pl.), és főleg olyan helyzetekben, amikor valami felbosszantja, de nem szól, igazából nem tudja, mit kéne mondania, pl. hogy leesett a rajza a földre, és az egyik gyerek véletlenül rálépett. Szinte naponta beszélünk róla, hogy ilyenkor szólni kell, mit kell mondani, nem szabad ütni, ha nagyon mérges akkor inkább csapjon az asztalra, stb., de mégsem használ semmi. Viszont őszintén szólva, én nem bánnám, ha egyszer már emberére akadna, és valaki visszaütne, akkor talán rájönne, hogy nem teheti ezt büntetlenül.

Szerintem ettől inkább csak még agresszívabb lenne. Állítólag az agresszivitást legtöbbször frusztráció, ritkábban félelem okozza. Frusztráció gyakran attól alakul ki ilyen kicsiknél, hogy nem tudja magát olyan szinten szavakkal vagy más módon kifejezni, ahogy azt a gondolatvilága, érzelemvilága megkívánná.

Én irtam hogy tanitsd meg megvédeni magát,vagy védd meg te is. Igy más a helyzet,hogy abráti társaság,és csak pár hetes dolog. Ha te bezsélsz kicsit eréjesebben a fiukkal(esetleg a férjed!) akkor sem javul a dolog?

Engem kislány koromban arra tanított az anyukám, hogy ha ütnek, védjem meg magam. Ha erősebb a kezdeményező fél, akkor kezdjek el jó hangosan kiabálni, hogy ÓVÓNÉNIIII! Egy idő után nem kellett kiabálnom, elég volt csúnyán néznem a verekedős kisfiúkra, engem egyik sem mert bántani.