Elképzelhető e az, hogy a 3 éves fiam még nem érett meg a szobatisztaságra?

Huh szerintem túl drasztikusan kezdted...ez egy fokozatos dolog, nem úgy működik, hogy egyik nap pelus, másik nap bugyi.

Biztos, hogy érett már rá, 3 éves!Már elég okos ahhoz, hogy tudja kontrollálni a testét!Csak hirtelen történt a váltás....

Nem akarom az orvosodat becsmérelni, nem is ismerem, de ebben a kérdésben kicsit sem értek vele egyet.

Mi az hogy összezavarod?

A gyerekek 98%-a először a nappali pelust hagyja el (a Te fiad is egész ügyes volt ebben), majd később az éjjelit.

Nagy lányom 2,5 évesen kezdte el a szobatisztaságot tanulni, és majdnem 3,5 éves volt, amikor az utolsó lépést megtette: leszokott a pelusban kakilásról, és végre azt is a bilibe tette.

Szerintem ezzel a hirtelenséggel zavartad össze leginkább.

Három évesen már jól megértik ezeket a dolgokat a gyerekek. Próbáld vele minél jobban átbeszélni, hogy mit miért csináltok, é lépésről lépésre haladjatok.

És ami a legfontosabb: Te legyél nagyon türelmes, és ne szídd meg a balesetek miatt. Tűzzetek ki egy kisebb célt (pl. otthon délelőtt és délután bugyiban lesz, és ha sikerül szárazon maradni, nagyon örüljetek neki, ha ez sikerül. Ha a jutalmazást amúgy szereted, kaphat egy matricát, vagy valami apró dolgot, ami nem drága, de ő szereti, vagy mesélsz egy plusz mesét stb.) És így kell lassan haladni, amikor egy lépés már biztosan megvan, lehet tovább lépni.

Illetve, ha ő szeretne előre lépni (pl. szól, hogy nem kell neki pelus a délutáni alváshoz sem), akkor azt mindenképpen támogasd, és csináljátok úgy, ahogy ő szeretné.

Kérd meg, hogy szóljon, hogy mikor és hova szeretne kakilni, mert a szorulás semmilyen szempontból nem jó.

Kitartást Neked!

Én éjjelre biztosan ráadnám még a pelenkát, már csak azért is, mert ezzel így még egy probléma keletkezik, hiszen az elalvástól is fog "félni", meg a bepisiléstől is.

Az én fiam 2,5 éves, 2 hete nem kéri a pelenkát, pár napja alváshoz sem akarja felvenni. Viszont szinte mindig tele van, ezért elmagyaráztam neki, hogy amíg éjjel nem ébred fel arra, hogy pisilnie kell, addig rá kell adnom, mert különben reggelre csupa pisis ágyban fog ébredni. Azt is mondtam, amint egy-két napig száraz pelussal ébred, elbúcsúzhat a pelenkától. A fiadat szerintem megnyugtatná, ha elmondod, mit miért csinálsz úgy, ahogy csinálod.

A kaki visszatartásával az a gond, hogy amikor nagy szenvedve túl lesz rajta, akkor a rossz "élménytől" fog félni és mind inkább tartogatja. Az én fiamnál is volt egy ilyen szakasz. Azóta, ha egy nap nem kakil, másnap kap joghurtot és gyümölcsös bébiételt, nála ez vált be. Most 2 hét pelus nélküliség után is a gatyójába kakil, de már nem tartja vissza.

én sem hallgatnék a dokira!

valóban az éjszakai szobatisztaság az esetek többségében később alakul ki, nem egyszerre! a lányom 2 éves korára nappal szobatiszta volt, de éjszakára csak 3 éves korára! és bár sokszor volt reggel száraz a pelus, de eljött az az idő, amikor ő kérte, hogy már ne legyen alváshoz sem! és onnantól működik is minden probléma nélkül..

Én ellenvéleményen vagyok, teljesen egyetértek a doktornővel. Ha levetted a pelust, ne add vissza, mert az visszalépés. Ráadásul nem is vezet a szobatisztaság fele. Mert ha rajt van a pelus, miért erőltetné magát, hogy felébredjen, visszatartsa a pisit. Egyetlen előnye van, a kényelem. Kitartás, majd megtanulja. És a szorongást meg te táplálod belé, hogy rágörcsöltél a dologra. Próbáld lazábban és nem annyira erőltetni. Vidd ki pisilni éjjel is.

Mi mind a két gyereknél egyszerre hagytuk el a pelenkát éjjelre is és nappalra is. Mindkettőnél 2 évesen.

A nagy a mai napig felkel éjjel és kijár pisilni illetve az utóbbi időben már tartja reggelig. Ha addig pelusoztam volna míg tartja reggelig még most 5 évesen is kapna pelust. persze könnyebb lenne jóval, hiszen akkor nem kéne az agyának erre figyelni, tartani, felkelni és persze én is nyugodtan aludhatnék.

Ja és eszembe jutott az is, hogy kiviszed, miután bepisilt az ágyába? mert én nem vittem és én is így jártam mint te. Kétszer is bepisilt egy éjjel. De rájöttem, hogy nem pisili ki magát, inkább csak becsurog, egyébként tele a hólyagja. úgyhogy én pisiltettem bepisilés után is. illetve figyelni kellett, mert egyébként jelezte hogy pisilni kell, mert felült az ágyában, hallottam a zörgést, átmentem, és aludt. Gondoltam rosszul hallottam és aztán bepisilt. Úgyhogy arra is szoktatni kellett, hogy szóljon Pisi.

A kicsiről is azonnal levettük éjjelre a pelust, és ő tudja tartani, illetve egyszer bepisilt, de mondtam neki éjjel is kell szólni és akkor kimegyünk a vécére.

Kakilni nem kakilt sokáig, sem bilibe sem vécébe, de aztán amikor láttam hogy kakilni kell, ráültettem a vécére egy órán keresztül mesét olvastunk mire elengedte magát annyira, hogy kakilt, azóta nincs gond, szól és kakil a vécébe simán.

A számos jó válaszhoz annyit teszek hozzá megnyugtatásul: elegendő, ha a gyermek a negyedik szülinapjáig szobatiszta lesz a kaki szempontjából és a nappali bepisilés szempontjából (éjjel még némelyik 7-8 éves is bepisil és az még határeset). Ez sem jelenti, hogy "fejletlenebb", vagy "elmaradottabb" lenne a többi gyermekhez képest, egyszerűen csak különböző SORRENDBEN érnek meg a gyerekek a különféle képességek terén (járás, beszédfejlődés, szobatisztaság). Persze olyan is előfordul, hogy szervi, vagy pszichés okokból késik egy adott képesség kifejlődése, de a szobatisztaságra nézve csak akkor van gond, ha elmúlt a gyermek negyedik szülinapja is ,és még mindig nem szobatiszta.

Egy idő után úgy is feltűnik neki, hogy vannak pajtásai, akik már bilibe végzik a dolgukat, már nincs rajtuk pelus, és ő is nagyfiú/nagylány akar lenni, tehát egyszer csak saját maga fogja kívánni.

Hiába kerül több pénzbe a pelenka, ha később lesz szobatiszta a gyermek, evvel előre jó -hogy stílszerű legyek ;) - tisztában lenni, hogy akár négy éven át kellhet , újszülött kortól.

És csak ismételni tudom a többi választ írót abban , hogy a kisgyermekre átragadnak a szülő tudatos érzelmei, így aggodalmai is, és a negatív érzelemnek negatív hatása van. Tehát próbálj megnyugodni és türelmesnek lenni, szeretni őt és bízni az ő képességeiben, és az ő saját belső ütemezési igényében. :) Hagyd, hogy a maga ütemében alakuljon ki nála és ne hátráltasd feleslegesen a folyamatát aggódással. ;) (Más téma, hogy a szülők tudatalattiját is tükrözi a kisgyermek.)

. . . kis kiegészítés a fenti soraimhoz:

Továbbá hasznos lehet, ha JÁTÉKOSAN foglalkoztatja őt a gondolat, pl. játsszd el egy játékállattal (pl. plüssmaci) (bábozd el), hogy -teszem azt- megy a maci kakilni/pisilni, lépteted, és ráülteted egy kis játék székre, vagy akár a gyermeked bilijére (mert ezek szerint már megvetted neki, amit jól is tettél). Persze soha ne fűzz didaktikus elemeket semmilyen játékhoz ,meséhez, tehát ne egészítsd ki tanulsággal, "okossággal", céllal. Azt kizárólag veszélyes tényezőkre nézve szabad és érdemes a 6 év alattiak esetén, pl. "látod, itt a zebra, fogod a kezem, körülnézünk -szemlélteted- most nem jön autó, átmehetünk". Ha nem veszélyhelyzetről van szó, vagy nem arról, hogy ő mire ügyeljen, hogy ne okozzon kárt, vagy nem napirenddel kapcsolatos dologról van szó, akkor NEM tesz jót az okítás!

Visszatérve a bábozásra: eljátszod neki, a plüssmaci hogyan wc-zik bilibe, és mindezt úgy, mint bármely más szerepjáték , vagy bábozás esetén; legyen valamilyen érdekes hangulata, akár öröm

- nem kell túlzásokba esni- de őszinte legyél ha játszol.

Aztán ő is el akarja játszani, elkéri tőled majd, és ő a saját kedve, fantáziája szerint biliztet játékállatot. És ezáltal is egy lépéssel közelebb kerültél a célhoz: barátságossá, kellemessé tetted ezáltal is a bilizés "világát" számára. Fontos,hogy NE legyen megfelelési kényszere semmire; bilizésre se. Legyen ez is öröm számára. Ha stresszes, persze hogy vagy hasmenéses, vagy székrekedéses.

Örömteli gyermeknevelést kívánok ,kedves kérdező! :-)

Szívesen. Apropó, most tűnt fel nekem: konkrétan felnőtt, "nagy" wc-hez próbáltad szoktatni háromévesedet? Általában ekkor még nemigen szeretik -pláne ha még nem alakult ki a szobatisztaság-, sokan közülük megrettennek tőle, pl. mert nagy és mély. Mindenképp bilit javaslok, de ha azt értetted wc alatt, akkor tárgytalan. :) Azért gondoltam jelezni ezt a vonatkozást is, mert hátha ez is megrémíti őt.

Még valami: nagyjából 2-3 éves korig a kisgyermek a saját szerves részének tekinti a kakiját (tul.képp "igaza is van ebben" ;) ), ezért akadnak közülük, akik sajnálják, akár túl aggódják, ha látják "eltűnni" (pl. felnőtt wc-be ürítenek, és utána csodálkoznak, akár aggódnak: hová lett a kaki??..., vagy pl. olyan is előfordul, hogy bár bilizik, de ha látja, amint annak tartalmát a wc-be öntik, hasonló veszteségélménye lehet).

Egy laikus számára esetleg valamiféle erőltetett gyermekpszichológiai túlzásként hat ez a meglátás. Pedig elég csak arra gondolni, hogy kb egy-másfél éves korig ráadásul kifejezetten felkínálja olykor a picur a felnőttnek az ő kakiját, mégpedig a jó szándékú odaadása jeleként - ezt ő így éli meg! Lelkes mosollyal nyújtja oda, mondván: "tessék, ez tőlem van, neked adom" :) Őket még nem kondicionálták a széklet szagára, nekik még nem "csúnya, büdös valami" az!