Nincs lelkiismetet-furdalásod, amiért nem tudsz megadni mindent a gyerekeidnek?

Nem kell minden. Én pl mindent kiharcolok a lányomnak, amit csak tudok, de már kezdem visszafogni magam. Azt vettem észre, hogy így már nem is igazán kíván semmit. Ez sem jó. A vágyakozás a lényeg. Aztán elfelejti és másnap már más kell neki. Ne aggódj. Adj meg mindent neki lelkileg és légy találékony.

Nálunk a gyerekeknek (enyéim+ a vendégek) az volt a legnagyobb élmény, amikor leszedték a citromfüvet és kis segítséggel finom teát csináltak belőle, még úgy is, hogy valamelyikük meg sem itta.

Én még nem tartok itt (csak 10 hónapos a babám), de! Gondold végig. Amikor vállaltátok a gyerekeket, tudtad, hogy egy gyerek nem egy fillérbe kerül, mire felnő, már akkor tudtad, hogy külön órákra fog járni. Ha akkor, amikor vállaltátok a gyerekeket, még úgy nézett ki, hogy bírni is fogjátok, csak közben megváltozott sajna az anyagi helyzet, akkor nyugtasd meg magad, hogy nem te tehetsz róla. Ha viszont már akkor tudtad, hogy nem fog menni, akkor talán kevesebb gyereket kellett volna vállalni.

Egyébként ne legyen lelkiismeret furdalásod. Próbálj meg magad törődni a gyerekekkel, időt szakítani rájuk. Hidd el, ezt jobban fogják értékelni, mint a külön órákat.

Tudom, hogy h.lyén hangzik, amit most fogok írni, és nem szeretném, ha bárki félre értné. Nekem azért van lelkiismeret furdalásom, mert tényleg mindent meg tudunk adni a babánknak. De mikor nézem, ahogy válogat a sok étel, és szebbnél szebb játék között, és közben meghallom, hogy más családoknál az alapvető élelmiszerek megvétele is gondot okoz, olyankor nagyon elszorul a szívem.

Ezzel nem rátok gondolok kérdező, hanem azokra a gyerekekre, akik csak az óvodában, iskolában tudnak enni...:(

Nincs lelkiismeret furdalásom mert amit tudok megadok neki. Akkor lenne ha elinnám vagy elszórnám magamra a pénzt a gyerekem meg nem kapná meg azokat a dolgokat amik az egészséges fejlődéséhez szükségesek. Attól, hogy nincs több tíz ezer Ft-os babakocsija meg egyéb drága holmijai még ugyan olyan boldog gyerek mint a többi. Nekem ez a fontos nem az, hogy villogjak a drága holmikkal és a gyerekemet is erre nevelem.

Viszont nem állok olyan jól anyagilag, hogy sorra szüljem a babákat mert akkor már biztos lenne lelkiismeret furdalásom ha azért kellene kivennem a fiam szájából a falatot, hogy a másiknak jusson! Ha mindenki addig nyújtózkodik ameddig a takaró ér nincs helye lelkiismeret furdalásnak. Többek közt azért is nem vállalok több gyereket mert nem akarom úgy érezni magam mint most Te kedves kérdező. Ennek az egynek szeretné mindent megadni.

Én is az ellenkező vagyok mint az utolsó előtti válaszoló.Mert rájöttem már hogy annyi mindene van, hogy már nincs is olyan a boltba ami itthon ne lenne.Inkább magamnak nem veszek semmit.És rájöttem hogy ez nem jó.Mert amit kiejt a száján mindene meg van.A szoba az udvar olyan mint egy ovi.Nem is tudja mit kezdjen vele.

Azt hittem ha mindent megveszek neki jobb lesz, de ez nem igaz, máshogy sül el a dolog.:-(

Lelkiismerfurdalásom nincs, de nagyon sajnálom, hogy nem tudom neki megadni azt, amire ÉN vágyom. ÉN tökre örülnék, ha mindegyiknek lehetne elsőkézből ruhája, sok-sok-sok legója, saját biciklije, uszodabérlete, angoltanára, stb.

Nem tehetek róla, hogy nem tudom megadni, de felfogom józan ésszel, hogy ezeket ÉN szeretném megadni nekik, nem ők kérik, illetve így is rengeteget foglalkozom velük: könyvtárba járunk, társasozunk, barkácsolunk, játszóra járunk....szóval minőségi időt töltök velük, vagyis megadok nekik mindent amit tudok. És ez nem kevés. Csak sokszor kell mondogatnom magamnak :-D De maximálisan megértelek :-)