Más 21 hónaposa is még mindíg cicimániás?

lehet, hogy vitát indítok, ami nem céloz, de esetleg a cumit nem akarod kipróbálni?

valami más nyammogható rongyocska, ami pótolja a cicid?

lehet, hogy vitát indítok, ami nem célom, de esetleg a cumit nem akarod kipróbálni?

valami más nyammogható rongyocska, ami pótolja a cicid?

Ha idáig nem cumizott, akkor már hülyeség lenne cumit adni neki...

Ha nem akarod már szoptatni, akkor ne adj neki, pár nap duzzogás és elfelejti. Másképpen nem fog menni, ne ő irányítsa a dolgokat.

26 hós, még cicizik, de nem mánisáan.

Születés óta van cumija, alváshoz használja.

26 hónapig szoptattam, vége felé már csak elalvás előtt.

Próbáld csak este adni neki a cicit.

Én 20 hónaposan választottam el így. Napi 6-10x biztosan szopizott, és egyszer hajnalban is.

Sajnos nekem nem sikerült a szopik számát csökkentenem, mert azt valahogy nem értette meg, hogy egyszer lehet, egyszer meg nem, így teljesen abba hagytuk. Egy napig mondogattam neki, hogy este lesz az utolsó. Pár nap nagyon nehéz volt, és kb. két hét kellett, hogy ne emlegesse. Egy hónapja fejeztük be, most már a cicimet is láthatja gond nélkül.

Voltak kemény pillanatok, de nekem megérte. Már nagyon fájdalmasan csinálta, és mivel második gyerkőc, már 3,5 éve non stop szoptattam, ami kimerített.

Most sokkal energikusabb vagyok, és azt hiszem ő is átvészelte.

Sok türelem kell, és a leszokási időszakban a lehet legtöbbet kell rá figyelni, játszani, hancúrozni (olyan helyzetekben, amiről nem jut eszébe a szopi).

akkor kell elválasztani a kicsit mikor már neked is kellemetlen ha így érzed akkor hajrá

nekem mind a két nagyobb 2 évesen lett elválasztva

az első azért meg kis tesót akartam

a második mert már nem éreztem jól magam szopi közben inkább kellemetlen kötelesség volt már

14:30 vagyok

Nekem a szoptatási tanácsadóval való beszélgetések segítettek, mert ő mondta, hogy akkor lehetséges az elválasztás, ha az anyában megérett a gondolat.

Amíg Te bizonytalankodsz, hogy jó lenne-e ez, vagy sem, addig sokkal nehezebb, mert a bizonytalanságodat a kicsi is érzi, és erre reagál is.

Ha benned szilárd elhatározás van, akkor ez a helyzetben való viselkedésedben is meg fog nyilvánulni.

Most visszaolvasva az előző válaszomat csak az érződik ki belőle, hogy mennyire nehéz volt, azt tulajdonképpen nem írtam le, hogy a kislányom mennyire jó fej volt, és hogy teljesen értette, hogy miről van szó, ennek ellenére nehéz volt neki, hiszen a "függőséget" neki is el kellett engedni, továbbá dühös volt rám is, és ennek is fel kellett oldódnia.

Aranyos volt, amikor odahozta nekem a játéknyusziját, hogy legalább azt szoptassam meg.

És sokszor mondogatta, hogy : "cici nincs, cici nem, Mirka alsza" (mert alvás előtt cicizett ugye mindig).

Szóval ő ezt szépen feldolgozta.

Én nagyon szoptatáspárti vagyok, és nagy lányomnál sikerült is megvárnom, amíg elválasztotta magát (szintén 20 hónaposan, igaz, ekkor már óriáspocakom volt a picivel), és így szerettem volna másodjára is, de mindig az volt az elvem, hogy addig szopizzunk, amíg a baba már nem akarja, vagy a mamának nem terhes a dolog.

És be kellett látnom, hogy már az volt. A lökést egyébként nekem egy betegség adta, mert több mint egy hónapig küzdöttem egy vírussal, és amikor másodjára visszalázasodtam, akkor tudtam azt mondani, hogy akkor MOST befejezzük.

És hogy miért kell neki ennyire a cici? (Egyébként az enyém is cumival alszik, és aludt előtte is!)

Szerintem ez nem annyira bonyolult. Kettőtök közti meghitt kapcsolatban mindig is ott volt. És ami jó, és jó érzéssel tölt el, ami KÖZÖS IDŐ a mamával, azt miért akarná elhagyni? A gyerekek ösztönlények, és ami jó, ahhoz ragaszkodnak.

Meg lehet őket szépen tanítani arra, hogy máshogy is lehet, illetve, hogy kezdenek szépen felnőni, és önállósodni, és hogy a köztünk levő kapcsolat minősége nem kell hogy változzon, de a milyensége változik. (Pl. ahogy szívesen puszilgatjuk a kisbaba egész pucér testét, úgy egy 8 évessel ezt már biztosan nem tesszük ugyanúgy).

A szopi elhagyása az első "elszakadás". Aztán amikor közösségbe megy a kicsi, majd iskolába, stb.

Szerintem ez egy szép folyamat, aminek ez az egyik állomása. A szeretetünk és a kommunikációnk módja változik, ahogy nőnek a gyerekek.

Szóval hajrá! Várd meg, amíg igazán megérik a szívedben, hogy mit szeretnél, és ha elhatároztad magad, akkor már ne fordulj vissza. Fontos, hogy Te is jól érezd magad, hiszen akkor tudsz a kicsid kiegyensúlyozott anyukája lenni!

Minden jót Nektek!

(bocs a litániáért, ez most kijött belőlem :o)

Szia!21 hónapos és cicimániás.......sőt még éjjel is kéri jobb esetben 1x de van olyan is hogy 4x!!!!(velem alszik)Nálunk sose volt cumi csak cici!Amikor beteg volt(fájt a torka) egy napig nem cicizett mert fájt neki na mondom itt a vége mert eltolta a cicit aztán ahogy picit jobban lett már szopott is megint......néha már kellemetlen nekem is mert amikor mindenki elött tépné le a ruhámat hogy cicizzen azt már nem de otthon engedem ahányszor csak kéri úgy vagyok vele ezt az időt semmi nem hozza vissza :-)

Üdv.A