Kisfiam mostanában mindent annyira "megsajnál" hogy vigasztalhatatlanul sír. Pl. Ha leesik az étel a kanálról, elfújja a szél a papírt a kezéből, kettétörik a rudi, kiömlik a víz a kisvödörből. Mi lehet az oka?

Ennyi infóból nem lehet biztosat válaszolni, azonban gyanítom, hogy valami érzékenyen érinthette, a magzati kortól mostanáig sok minden kiválthatta. Az is lehet, hogy csupán a lelki alkatából ered, de ez esetben is gyanús, hogy van valami, amit még nem sikerült teljesen feldolgoznia. Ettől függetlenül valszeg

nem nagy a baj. A picik képesek ösztönösen feldolgozni a lelik problémáikat, óvodás korban meg különösen hatékonyan (tehát kicsinyed majd idővel), mivel motorikus, manuális készségeik előrehaladottabbak (kirajzolja, kibábozza, kijátsza magából, mesét talál ki, ami a saját örömét, bánatát, szorongásait szintén tükrözi, kifejezi).

Csak kiegészítésképp írom megfontolásra:

----------------------------------------

Ha már 2-3 hónapja tartanak az efféle megnyilvánulásai, esetleg megpróbálhatod azt a megoldást, hogy elviszed nevelési tanácsadóba, tudtommal ingyenes. Ott 90%, hogy játszani fognak vele, tehát még élvezni is fogja, mivel játékterápiát szoktak alkalmazni. Előfordulhat, hogy már ilyen kicsi gyermek esetén más terápiát akarnak alkalmazni, ezért szólok, más lehetőleg inkább

ne engedj, legfeljebb tanácsot kérj hozzáállás vonatkozásában,

ha nem akarnak játékterápiát alkalmazni.

Gyógyszert ne engedj rátok tukmálni, mert minden életkorban , felnőtt korban is számos kellemetlen mellékhatása van és függőséget, legalábbis némi hozzászokást okozhatnak, gyermekkorban még egy aszpirin is sokkal több kárt okoz, mint használ.

(Gyógyszer (allopátiás gyógyszer) csak vészhelyzetben alkalmazható az én álláspontom szerint. A homeopátiás gyógyszerek alkalmazásával azonban egyet értek.)

A lényeg, hogy a játékterápia nagyon hasznos, mert remekül látható a gyermek játékában, hogy aktuálisan mit érez, mi az öröme, bánata, mi érdekli, mi feszélyezi mostanában, mitől szorong, ha szorong, és nagyrészt a tudatalattiját is tükrözi. Itt általában a kisgyerek épp úgy élvezi, mint ha otthon játszik, azonban a gyermekpszichológus, vagy gyógypedagógus , vagy egyéb illetékes szakember törekszik arra, hogy katarzisig, problémafelismerésig terelje óvatosan, a gyermek játékát. Ilyenkor persze feltör a lelki fájdalom a picurban, de ez rendkívül hasznos; ezt ösztönösen is megteszi a kisgyermek bármikor saját maga is, otthon, oviban stb, hogy kijátsza magából a feszültségeit is, szorongásait is, ha van benne. Ilyenkor tehát az se ritka, ha elsírja magát; ez is segíti őt ösztönösen a probléma feloldásában és azért nagyszerű a katarzis, mivel azt feltételezi, hogy sikerült rátapintani a fájó pontra, ekkor a feloldódhat, mivel megtörtént a szembesülés, tudatalattról feljőve tudatosodott végre, és eképpen meg lehet szabadulni a probléma gyökerétől. Ennél fogva nincs további kihatása, nincs további akadályozó hatása a korábban elfojtott és mostanra eltávolított lelki problémának. :)