Amikor a gyermeked betöltötte a 3. életévét mit tudott?

az ilyen kérdésektől kiráz a hideg!!!

remélem nem ért félre a kérdező, de pont az ilyen válaszokat olvasva lesz depis az anyuka, lesz lelkiismeretfurdalás, mert "az én gyerekem még ezt sem csinálja, meg azt sem - pedig pont annyi idős, mint akiről a kérdés szól, és lehet hogy nem foglalkozom vele eleget?!

pedig nem erről van szó...

Kedves wtiger, akár ebben a percben is szívesen látlak nálunk, nézd meg magad a lányomat és mondd el, szerinted túloztam-e, vagy igazat írtam. Amúgy nekem eddig egyáltalán nem úgy jött le, hogy csodagyerek lenne a lányom. Azt én is látom, hogy többet tud, mint a korosztálya, de mindig is előbbre volt, iszonyú gyorsan tanul, bár én azt gondolom, hogy idővel a különbségek eltűnnek az amúgy jó képességű gyerekek között, csak ilyenkor ennyire feltűnő.

Én se lettem csodafelnőtt, bár másfél évesen állítólag több versszakos dalokat egyedül énekeltem. Ebből annyi maradt meg, hogy színpadon több órás műsoraimra (nem vagyok végzett színész, hobbiból csinálom, csak sokfelé hívnak) nem sokat kell készülnöm, ami a szövegtanulást illeti. Vagy a gimiben pl. fél óra alatt hibátlanul megtanultam fogadásból Tatjána levelét, vagy fősulin színötösre diplomáztam, végig 4,5 feletti átlagom volt, meg ilyenek. Ettől még semmiben nem lettem más, mint mások, egyszerűen csak piszok könnyen tanulok, de amúgy pont ugyanúgy élek, dolgozom, anya vagyok, mint ezer másik nő. Ennyi. Nem tulajdonítok sem magamnak, sem a lányomnak túl nagy jelentőséget. Nekem ő tökéletes, de bármilyen is lenne, nekem akkor is tökéletes lenne, mert az enyém. :-)

Szóval nem kell elhinni, amit leírtam, azért írtam le, mert nem gondoltam, hogy ettől csodagyereknek titulálná bárki is a lányomat - okos kislány, ez tény, de ennyi és nem több. De mondom, bármikor szívesen bemutatom, hogy lásd, nem a levegőbe beszéltem.

Amit a közvetlenül előttem szóló jelez, annak bár örülök, de amúgy már megírtam én is ,korábbi válaszomba; mármint azt ,hogy a kérdés nem a csodagyerekekről szól és kár volt erőltetnie a csodagyerek írójának, mert a kérdezőt ez nem fogja segíteni, torz támpontot adhat számára.

A csodagyermekes szülőnek pedig azt üzenem, hogy csak ismételni tudom magam: hihetetlennek tűnik , amit írsz, de léteznek csodagyerekek. Láttam már rajzát egy könyvben (sajnos élőben nem) egy pici, ha jól rémlik 1-2 éves gyermeknek, aki fényképszerű lovat rajzolt. Van ilyen. Én személy szerint úgy látom, hogy a te gyereked csodagyerek, ha álszerény voltál, ha szerény. Átlag hét évesekre jellemző, ami a te alig három évesedre.

Ettől függetlenül semmi bajom a csodagyermek szülőjével, de nem tartom EBBEN a kérdésben megfelelőnek a beírását. Persze mi meg minek folytatjuk az off-ot, nemde? ;)

Egyébként köszönöm a gesztust, az invitálást, bár nem gondolom, hogy zavarnom kellene egy idegen családban csak úgy, látogatóban. Ha babysitteri munkám van, vagy a szakmámban el tudok helyezkedni, akkor foglalkozom más gyermekével ill. látogatom.

Egyébként meg örülök a szerencsédnek és remélem te is örülsz. Bár az átlag felettiek sorsa sem feltétlenül könnyű. Pl. a fejlesztőpedagógia tudománya velük is foglalkozik.

hát nem tudom, szerintem cseppnyire sem csodagyerek, teljesen átlagos. Legalábbis ezeket az én 3 évesem is csinálja (kivéve az egy lábon ugrálást) de a 4 éves simán csinálta. És kicsit sem csodagyerek. Én inkább egyébként még visszamaradottnak is látom őket, mert például ők is számolnak, de nem ismerik a számokat és láttam apróságot, aki az ügyfélhívón már felismerte a számokat. És a háromjegyű számot simán olvasta. Illetve más 5 évesek már rég olvasnak, ő meg még csak betűket irogat és felismer, de nem olvas.

Egyébként meg halkan, ha egy átlag 7 éves teker 3 kerekű biciklit, ismeri a színeket, számol 10-ig meg paníroz- nagyon nagyon visszamaradott korához képest.

Mi volt az ami 7 évesre jellemző a felsorolásból? Mert szerintem legkésőbb 4 évesen ezeket a legátlagosabb gyereknek is csinálnia kell.

Kedves utólsó, jó volt olvasni, amit írtál. Én vagyok a "csodagyerek" anyukája. Pontosan ezt gondolom én is, amit te is írtál, okos a gyerekem, de nem csodagyerek, sok okos-ügyes kisgyereket ismerek a saját baráti körömben is. Vannak eltérések ugyan a gyerekek között - pl. a barátnőm kislánya egyidős (majdnem napra pontosan) az enyémmel, ő nem szobatiszta, viszont még szebben beszél kiejtésileg, mint az enyém, mozgásilag ugyanott van, nagyon hasonló dolgokat csinál. Másik barátnőmnek pár héttel idősebb csak a kisfia, nem beszél olyan szépen, mint a lányom, viszont vannak olyan dolgok, amiben meg többet tud - ez környezetfüggő, hogy milyen körülmények között nevelkednek, mi a fontos az adott családban, mit dolgoznak, mi a szülők hobbija, mit csinálnak szabadidejükben családilag, stb.

Én is látom a gyerekeket a játszótéren, vannak jó néhányan, akik sokkal kevesebbet tudnak, de nekem nem az jön le, hogy az enyém csodagyerek, hanem hogy azok vannak elmaradva.

Sok évet foglalkoztam gyerekekkel - edző vagyok - sokféle kisgyerekkel találkoztam, nem egy olyannal is, mint a lányom. Akkor ők is csodagyerekek voltak? Ha igen, akkor meglepően sok csodagyerek szaladgál az országban.

Azt gondolom, hogy amelyik szülő sokat beszélget a gyerekével, ahol a családban tudatosan figyelnek a szép és választékos beszédre, ahol nem maradhat el az esti mese, ahol napi szinten van mondókázás, éneklés a gyerek pici korától, ott a gyerekek igenis szépen beszélnek és ebben a korban már sok mondókát, verset, dalocskát ismernek. Én nagyon korán szoktattam a gyerekeimet a közösséghez - egyáltalán nincs gondjuk a kommunikációval, sem felnőttek, sem gyerekek felé és nagyon nyitottan közelednek mindenkihez. Napi szinten előveszem a gitárt, énekelek nekik, mindkettő imádja és óhatatlanul megtanulják a dalokat. Naponta mesélek, én mindig fejből, apa pedig jól megválogatott meséskönyvből, naponta előveszünk képeskönyvet és hagyom, hogy a képek alapján a gyerek maga alkosson történetet és meséljen. Rengeteget voltak - főleg a lányom - hordozókendőben, így mindenféle tevékenységben pár hónaposan tulajdonképpen részt vettek. Kevesen tudják, pedig tény, hogy a kendőzés nagyon jól fejleszti a gyereket minden téren.

Korán hagytam őket mindenféle mozgásformával próbálkozni, pár hónaposan úgy ültek a lovon, hogy öröm volt nézni. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy felraktam a lóra és mentek egyedül, csupán úgy, hogy felraktam őket a pónira, valaki vezette a lovat a családból, én mentem a gyerek mellett, fogtam ugyan, de hagytam egyensúlyozni. A lovaglás, valamint a hintázás, ami nálunk nagyon korán lehetőség volt a gyerekek számára, elsőrangú fejlesztő, mind mozgásilag, mind értelmi téren - erről is tudok valamennyit, mert lovasterápiával is foglalkoztam a gyerekeim születése előtt, sérült és halmozottan sérült gyerekekkel dolgoztam, és ami fejleszt egy sérült gyermeket, az bizony fejleszt egy egészséges picurt is - természetesen látványosabban és gyorsabban.

Tehát nem gondolom, hogy bármelyik gyerekem csodagyerek, csupán arról van szó, hogy egészséges, ingergazdag környezetben nőnek fel, olyan szülők mellett, akik nagyon tudatosan figyelnek arra, milyen mintát adnak tovább a gyerekeiknek.

Már vártam, hogy ez lesz a következő, amit megkapok. :-))) Nem először. Csakhogy az a véleményem, hogy azért vagyunk itthon a gyerekeinkkel egy-két-három-akárhány évig, hogy foglalkozzunk velük. Aki nem foglalkozik a gyerekével napi 2-3 órát, az minek van otthon??? Mert amit leírtam, mint gyerekekkel való foglalkozás, az nagyjából ennyi időt vesz igénybe. Az egyebek - pl. kulturális környezet - meg adottak. Amúgy meg totál megéri ennyit "áldozni" a gyerekekre, mert ebből kifolyólag egyedül is nagyon jól elvannak, akár órákig, amikor meg azt tehetem, amit muszáj (pl. házimunka) meg ami jólesik. Biztosan hallottad már Vekerdy véleményét: az a gyerek tud jól játszani egyedül, akivel előzőleg jól játszottak együtt. :-)

Szóval ennyit a csodaanyukákról. :-)