Engednétek mindenféle előzetes megbeszélés nélkül ott aludni a mamánál gyermeketeket?

Hát szerintem neked anyósoddal van bajod. Mit kell ezen megbeszélni? Végülis felhívott a gyerek, és megkérdezte, nem? Cuccok is vannak ott, jó helyen is lesz, a gyerek se baba már.

Van, aki 6 hetes mellől akar külföldre menni hetekre, meg van, aki egy éjszakára se engedi el a többéves gyerekét. Egyik se egészséges!

Győzd le inkább a féltékenységedet. Attól, hogy a mamát is szereti, még te maradsz az anyja!

Én sem szeretem az ilyet, igaz lányom még csak 2,5 éves, ilyet még nem mondott hogy ott akar maradni, de nem is hagyom ott. Egyszer aludt eddig mamánál egy éjjel, mert a kicsik betegek voltak, és hogy tudjon aludni rendesen. Hát nem aldut ott sem jobban. :-(

Kapsz másféle választ is biztos, kétféle gondolkodás van. Én sem aldutam ilyen idősen máshol, mégsem volt gond soha velem máshol alvás terén. Sokan ezért viszik, vagy inkább hogy nyugodtan legyenek kicsit. Én nem ilyen vagyok.

A szomszédomba pl szinte születésétől jön nyaralni a baba napokra, ő 1,5 éves.

Egyertelmuen nem.

ha most megengeded, kesobb is el fogja jatszani, ha most megengeded, utana meg nem, nem vagy kovetkezetes.

ha most megengedném -én-, akkor attol felnek 14 evesen is eljatsza barmikor ugyanezt..tudom, tulparazom, de nyilvan nem a nagyi feladata, hogy nevelje a gyereket, hanem az enyem.

en megbeszelnem vele, hogy masik nap ottalszik, es eleve ugy indul

pontosan így zajlik nálunk is, ahogy leírtad. Csak nekem lányom van, és nagyon össze vannak nőve mamával. Nekem is rosszul esik, hogy ha jönni kell haza, balhézik, mert maradni akar, és ha néha ott alszik, az maga a mennyei boldogság!!

hát igen, ez a mi féltékenységünk, a gyerekekkel semmi baj szerintem.

Sőt, ha higgadtan belegondolok, tök jó, hogy ennyire jól érzi ott magát, mert amikor olyan helyzet adódott (kórházban voltam a második terhességemmel, vagy szültem, vagy vizsgázni mentem...stb.), akkor nem volt tortúra, hanem boldogan, dalolva maradt napokig mamánál.

Meg amivel nyugtatom még magam, amikor engem is elfog a féltékenység, hogy milyen szerencsés a gyerekem, hogy ennyien szeretik, ilyen sok helyről kap szeretetet, és érzi magát biztonságban!

Meg az önállósulás alakulása miatt sem rossz ez. Ezek olyan döntések, amik neked-nekem, az anyai szívünknek kicsit fájnak, de az ő szempontjából "felelős" döntés. Szeretne ottmaradni, megbeszéli veled, vállalva a kudarcot, hogy nem engeded, majd ott a döntés, maradhat, és ezzel együtt a boldogság. Nem rossz dolgot akart, nem valami bűnös, tiltandó, veszélyes dolgot....és nem sunyin, hanem nyíltan....szóval szerintem ez egy fontos lépcső a fejlődésben, és a lebonyolítás is rendben van így, még ha nekünk fáj is.

Legfeljebb (mi néha így csináljuk) előre beszéljétek meg, hogy bizonyos hétvégéken ott alhat. Máskor meg haza kell jönni. De szerintem egy-két ilyen partizán akció belefér!

Miért ne engednéd el?

Az én gyerekeim már 1 évesen anyósomnál éjszakáztak, és nagyon jól tettük, hogy hozzászoktattuk őket, mert így manapság sem jelent gondot, hogy a nagyinál kell tölteniük 1-2 éjszakát. A 3 éves lányom legutóbb 10 napra ment el velük kirándulni. Olyan boldog volt, vissza kellett volna tartanom?

Én a helyedben inkább kihasználnám az alkalmat, egy gyerekkel kevesebb, lehet kicsit összebújni apával vagy hódolni a hobbidnak.

11:18-as vagyok

Én értem, mi a probléma. Nem az, hogy ott alszik, hanem az, hogy nem arról volt szó, és mégis ott alszik. És akkor az anya azt érzi, kijátszották, tehetetlennek érzi magát, mert hátulról kerültek elébe, és csak egy választása van, hogy beleegyezik.

Ugyanezt átéltem én is, többször is....de tényleg, ha tiszta fejjel végiggondolom, nem olyan szörnyűség ez. Ezzel még az anyai tekintély nem csorbul. Más lenne a helyzet, hogy ha a gyerek nem akarna maradni, de a mama csalogatná, meg erőltetné, hogy maradjon, az akaratod ellenére....de így tekintsd úgy, hogy ez egy jó kis kirándulás a kisfiadnak, egy lépcsőt lépett az önállósodás útján.

Még egy dolog, aztán befejezem. Amikor a második babámat vártam, két hétig kórházba kellett feküdnöm. váratlanul kerültem be, el sem tudtam búcsúzni a lányomtól, meg sem tudtuk beszélni a helyzetet. Mivel a férjem velem volt, a lányom anyósoméknál maradt, éjszakára is. Természetesen boldog volt, hogy ott aludhat.

Aztán második nap is ott szeretett volna még aludni, a férjem pedig engedte, hisz neki kora hajnalban indulni kellett dolgozni. Még harmadik éjszaka is mamánál aludt, de már kisebb lelkesedéssel. Aztán 4. nap azt mondta a férjemnek (ő természetesen minden nap találkozott vele), hogy most már jöjjenek haza, hátha itthon vagyok már! :-)

Attól kezdve végig itthon aludt, míg kórházban voltam, pedig lett volna még lehetősége mamáéknál aludni.

Anyósomnál nem örülnék neki, Anyukámnál simán. Ahogy írta is valaki, nem vagyok oda Anyóspajtiért, tudatában is vagyok ennek, ez van. De az egyenlő bánásmód kedvéért, és hogy a gyereket ne zavarjam össze, lehet, hgy Anyósnál is megengedném. Még csak 2 éves, szal ilyen még nem fordult elő. Amúgy is Anyós messze van szerencsére.

Amúgy én azt az elvet vallom, hogy annyi mindent meg kell tiltani nekik, mert helytelen vagy veszélyes vagy bármi, akkor amit nem muszáj, azt ne tiltsuk meg, pláne, ha nem tudunk a tiltásban következetesek lenni. Másképp hamar átmegy az ember hárpiába.

Igen, nincs ebben semmi rossz - szerintem. Én örülök neki, hogy mindkét mamát szereti, tudja, hogy számíthat rájuk, jól érzi magát náluk. Ha másnap nincs olyan program, amit nagyon felborít az ottalvása, akkor örömmel venném az ilyen kérdést.

Ez off, de én inkább apán akadnék ki. Ő is el tudja dönteni, hogy maradhat-e vagy sem. Nekem inkább az esne rosszul, hogy a férjem felhív, hogy engedem-e - bár ez nagyban függ attól, hogyan tálalja a kérést.

"ennyi idősen még itthon a helye a gyereknek éjszaka"

Szerintem nem. Nálunk mondjuk nem volt kérdés, hogy pici korától ott-ott alszik a nagyiknál, hiszen jött a tesó és én úgy voltam vele, hogy ne élesben (a szüléskor) legyen az első ottalvós élménye. Ha esetleg rosszul sül el a dolog, akkor ne a tesóval kösse össze.