Mikor dolgozza végre fel a fiam a kistesó érkezését?

azt szokták mondani, hogy az első gyermek örök egyke marad.

Lesznek még hullámvölgyek.

Viszont vannak praktikák amivel javíthatsz a helyzeten. Sokan vallják, hogy segít ezen az állapoton, hogyha a nagyobbik gyereket is bevonják valamiképpen a kicsi nevelésébe. Amiben tud, hagyd segíteni. És sokat dicsérd. Mond el neki, hogy a kicsinek még sokat kell segíteni mert ő még nem olyan ügyes. Stb Lehet próbálkozni.

Mi már előrekészítettük a nagyobbikat a kicsi érkezésére,mindenben segített,soha nem éreztem,hogy féltékeny lenne, mert ő,a nagyfiú is részt vett abban,hogy a kicsit gondozzuk.

És hát előtte se csak én léteztem neki.nagyon figyeltünk arra is, hogy eleget legyen másokkal vigyék el a nagymamák,keresztmamák,aludjon ott már 1 évesen unokatestvéreknél.

Ezen sajnosmár túl vagytok, de vondd be a gondozásba, hozza,vigye a dolgokat,segítsen etetni,pelenkázni,mondd neki,hogy vigyázzon a kicsire.

Szia!

Hát nem akarlak elkeseríteni de én jót eddig nem tudok mondani.Nálunk 25hónap van a két fiam között.ahogy megtudtuk a babát a pocimban,már elkezdtük ismertetni vele a helyzetet,ez nem is jelentett gondot.A szülésnél féltem,hogy bírja ki azt a pár napot,de az is simán ment.Utána észre vettük,hogy az nem zavarja,ha a kezembe veszem,de utána..egy percre sem hagyhatom egy légtérbe őket..bántja a kicsit.először kb egy hetes lehetett mikor a fejére húzott tenyérrel,a szerencse az volt,hogy nagy felületen érintette-de jól oda húzott neki egy pillanat alatt ,szinte észre sem vettük,pedig egy rokon kezébe volt a baba épen.Most 8hónapos elmúlt,de még mindig megvannak ezek.És közli is,hogy bántani akarja,megharapja,megüti,ráül(mert már 4kézláb megy,sőt járogat..)fellöki,ha kúszik a fejét megpróbálja a padlóba verni,közli levágja a kezét stb..,hogy honnan veszi ezeket nem tudom,értetlenül állunk előtte,mert sosem mondtunk ilyeneket-sőt hasonlókat sem neki,nem bántjuk,nem lát ilyen filmeket,csak meséket néz szinte.Mégis olyan feszültség van benne,hogy sokszor mese nézés közben is a kezét rágja..szval nem tudom még mai napig sem,hogy kezeljem a helyzetet.az első hónapokban kb 3-4hónapban nagyon sokat aludt a kicsi és szinte csak a naggyal foglalkoztam,ahogy tudtam megoldtam,hogy legyenek olyan programok,hogy kettesben vagyunk,mégsem lett jobb.sőt közli nem szereti az öcsit-persze ha azt mondom oda adom ennek vagy annak,akkor már nem engedi.Kérdezgettem hozzá értőket azt mondták ,higgyem el ki fogja nőni,és ez féltékenység csak ő így tudja kimutatni..hát sajnos a saját családomban ,apai részről is tudok ilyet-hogy ekkora féltékenység volt a fiúk között és majdnem tragédia lett belőle...szval próbáljuk a lehető legjobban kezelni a dolgot de sokszor mi is nagyon bele fáradtunk ebbe és nem tudjuk mi lesz a vége...bízom benne,ha szeptembertől oviba megyünk ez a dolog enyhülni fog,vagy megszűnik...

Majdnem napra pontosan két év van a lányom és a fiam között. A kicsi pocakba kerülésétől folyamatosan készítettük fel a nagyot, hogy testvére lesz. Elég jól sikerült, úgy érzem. Bár néhány hétig nehezebb volt az elején - sosem bántotta a tesót, csak "rosszalkodott", hogy felhívja magára a figyelmet - de szépen lecsengett, mire két hónapos lett a kicsi, már rendben voltunk. Átmeneti probléma után visszaszokott a bilire és balesetmentesen szobatiszta azóta is. A kicsi most 9 hós, már aktívan játszanak együtt, imádnivalóak! :-)

Szerintem a felkészítésen múlt és azon, hogy én mindkettőt otthon szültem és a lányomnak nem kellett átélnie azt, hogy anya eltűnik itthonról napokra, aztán hazahoz valaki idegent, akit még szeretni is kell... Alig volt ötperces a fiam, amikor a lányom már odabújhatott hozzánk az ágyra. Megpuszilta az öccsét, megsímogatta, azóta is imádja, a kicsi meg úgy néz rá, mint aki csodát lát. Édesek együtt. :-)