Szerinted melyik anya tesz jobbat a gyerekével?

Ez nem pusztán a gyerekről szól, hanem az anyáról, és a családról is.Van anyuka aki 1,5 év otthonlét után egyszerűen begolyózik, és ha nem megy vissza dolgozni, akkor annak a család, és elsősorban a gyerek issza meg a levét. Nem mindenki tud nonstop otthon lenni, ez erősen függ attól, hogy az anyának milyen a személyisége. Egy állandóan feszült, lehangolt, életúnt anyukával meg nem jó a gyereknek sem, ilyenkor pl jobb ha az anya visszamegy dolgozni. Aztán van olyan, hogy az anya jól érzi magát otthon, de van hitel, és nem tudnának megélni ha nem menne vissza dolgozni.

Aztán van az is, hogy az anyuka bírja a gyűrődést otthon, viszont emiatt erősen be kell osztani a pénzt. Én ebben sem látok semmi kivetnivalót, ha megoldható, a gyerek igényli az otthonlétet, akkor ez is rendben van.

Én utóbbiak táborát gyarapítom, négyéves lányommal vagyok itthon, és napokon belűl érkezik a hugi is. Nem élünk fényesen, de nem panaszkodom, amire kell, arra telik, igaz kétszer is megnézem mit veszek meg, de ebből a gyerek nem érez semmit.

Szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy neki/nekik a legjobb.

Amúgy ez megint olyan megosztó téma, mert a bölcsis anyukák, és az otthonmaradtak rendre egymásnak szoktak esni, és mindenki a maga igazát hajtogatja. Szerintem meg nincs ebben olyan hogy jó vagy rossz, ez nem egy egyszerű kérdés, minden család más, minden anyuka más, és a gyerekek sem egyformák, a körülményekről meg már ne is beszéljünk. Ha valaki úgy dönt hogy otthon marad, mert így is meg tudnak élni, az semmivel sem jobb vagy rosszabb annál aki úgy dönt, hogy visszamegy dolgozni. Mindenki úgy éli az életét ahogy neki megfelel, és ahogy ő látja a legjobbnak :)

Akármelyik mellett dönt is egy anya, abban szerintem mindenki 100%-ig biztos lehet, hogy a legfőbb szempont ami miatt így döntött az az, hogy a legjobbat akarta a gyerekének.

Most látom, hogy a lusta anyukák lepontoztak.

Akkor csak várjátok a családi pótlékot minden hónap elején!

17:06 vagyok

:))) Gondolom mennyit ülsz, kb mint én :D

Nekünk amúgy ez jobban jött ki így. Kozmetikus vagyok, és vállalkozó voltam. Az ősszel beadtuk a lányomat oviba, mert úgy volt hogy lesz munkám. Aztán két hét múlva kiderült, hogy jön a tesó. A munkahely így ugrott, amellett szerettem volna mellékállásban a kozmetikát csinálni, így az is ugrott( főálláshoz meg annyi tőke kéne mire beindul, hogy ahhoz hitelt kéne felvenni, azt meg elvből ellenzem ). De a szakmám szempontjából így jobb is, mert inkább egy nagy szünet, minthogy háromszor kelljen újra előlről kezdeni. Most is ugyanez a terv, csak csúszott pár évet. :) A lányomat kivettük oviból, nem bírta, és hát így meg hogy én itthon leszek a picivel, nem láttam értelmét, főleg hogy fél év után sem tudott beilleszkedni. Most itthon van ő is, nagyon várja már a hugit, minden nap elmondja hogy mikor bújik már ki, és hogy mikor láthatja már :)

Én is már várom nagyon, most így jó. :) Anyagi szempontból meg annyira azért nem vészes. Nincs hitelünk, nincs semmi tartozásunk, rezsit fizetjük, a többi meg megy kajára, meg a kislányra. 33 éves vagyok, a párom 35, van lakásunk, lényegében már nem spórolunk semmire, mert amit szerettünk volna elérni az már megvan. Most ez egy kicsit szűkösebb időszak, de kibírjuk. :)

A család igényeitől függ. Mi sem dúskálunk, de mindene megvan a három gyereknek, bár én még egy évig GYES-en leszek. Ha bölcsis lenne a fiam, én dolgoznék, kb. 3-szor ennyi pénz lenne általam a családi kasszában, ami biztos, hogy nem lenne rossz, sokszor hiányzik is, de:

nálunk nincs bölcsőde, a legközelebbi 20 km-re van

a munkahelyem megszűnt, a környéken nagyon sok a munkanélküli, nem tudom, hogy három gyerekkel találnék-e munkát egyhamar

ha a három gyerek közül valamelyik beteg, muszáj lenne itthon lennem, mert a férjem munkája olyan, hogy jóformán pótolhatatlan:) senki sincs, aki elvállalja a gyerekeket, nincs türelmük a mamáknak hozzájuk, ráadásul ők is beteg rokont ápolnak...

Szóval én azt mondom, hogy mérlegelni kell. Ha nekünk megfelel ez az életszínvonal, saját kertes házban lakunk, de van azért hitelünk, akkor nálam a mérleg nyelve afelé mozdult, hogy inkább itthon vagyok még egy évig. Nem éhezünk, nincsenek filléres gondjaink, de beosztva élünk.

én ismerek olyan anyukát aki 8hónaposan már beadta az első gyerekét a bölcsibe, mert nem bírta már az állandó pelenkázást, böfiztetést, etetést... a másodikkal meg 3évig otthon volt! :)

Én már lassan 4éve itthon vagyok, a nagy ősszel kezdi az ovit, a kicsi még csak egy éves - és én nagyon szeretek velük lenni. (nem golyóztam be egyáltalán) Valahogy úgy érzem, hogy ilyen aranyosak, ésesek soha nem lesznek, nem lehet ezt az időszakot pótolni. tervezzük a harmadik tesót, úgyhogy még pár évig maradok otthon! :) Én szeretem ez a változatosságot velük- 21éves koromtól 31-ig 10 évig dolgoztam jó sokat, a karrier volt az első, most meg ők.

Hozzáteszem még azt is, hogy nem vagyunk milliomosok, de szerencsére mindenünk megvan ami csak kell, és sokat segítenek a nagymamák is. :)