Panelban lakó anyukák! Nem unjátok a játszóterezést?

A gyerekem szereti, ezért megyünk. Megismerkedtünk aranyos anyukákkal és gyerekekkel, mindig összetelefonáljuk egymást.

Így jó játszótérre menni, így szeretem.

Sétálni csak akkor szeret a lányom, ha van még valaki velünk, egyedül unja, hiába mutatom neki az állatokat, virágokat. Szereti a gyerektársaságot.

Szerintem ez a játszóterezés nagyon társaság függő.

Ahol először laktunk,ott utáltam menni,mert olyan anyukák voltak arrafelé,akikkel egy közös témánk nem volt,és alapvetően különbözött a hozzáállásunk. Idegesített az is hoyg furán vizslatnak engem,mert nem vagyok egy afféle puccos maca (legalábbis amikor a játszótérre megyek biztosan nem). :-)

Itt ahol most lakunk,mindenki nagyon aranyos. Csak akkor nem megyek,ha nincs kedvem a "kötelező" beszélgetésekhez.

De egyébként a lányomat sem érdekli már annyira (pedig még csak 2 éves),mert annyi minden más is van ami leköti.

Hát ,sokszor már én is unom...De igazából más lehetőség nincs nekünk,városban és panelban lakóknak,minthogy levisszük játszótérre a gyereket a 4 fal közül.Nagyszülőknél csak hétvégente vagyunk,akkor kifutkozzák magukat a nagy udvaron,szerencsére családi házban laknak a mamák.

Az én gyerekeim is szeretnek csúszdázni,homokozni,hintázni,igy ha jó az idő,meg ha nem betegek,napi program a játszótér,oviba megyünk a tesóért a kicsivel és akkor utána játszóznak,ált. 6 körül jövünk haza.Ha vannak ismerős anyukák,az jó,már volt olyan,páran a házból anyukák megbeszéltük és együtt mentünk a gyerkőcőkkel a játszóra.Nekem csak az a bánatom,hogy az apjuk nem viszi a játszótérre a gyerekeimet,egyrészt ideje sincs rá,meg mindig este ér haza,pedig jó lenne néha,ha ő is elvinné őket,vagy csatlakozna hozzánk,mikor én megyek velük..

Pfffff....amint tudunk, rohanunk anyuékhoz falura (15 percere tőlünk) és ott vagyunk, kutyázunk a nagy udvaron, motorozunk, sőt, ott még játszóterezni is jó, mert: gyönyörű zöld minden, puha haragoszöld a fű, sehol egy cigicsikk, biztonságosak a játékok.

Nálunk a városban, ritka, száraz a fű, csikk mindenhol, lepukkant játékok és pletykáló anyukák. De kislányom élvezi, így megyünk, meg hát tényleg nem jó itthon ülni a panelban.

Igazából az a rossz, hogy nem ismerünk senkit (engem nem zavar) de a lánykám mindenkihez odamegy és játszana velük (15 hónapos) de rá se bagóznak, meg van a kemény mag, így őt észre sem veszik....szegényem meg csak megy utánuk. Ilyenkor nagyon rossz :( Remélem, azért hamarosan talál kis pajtásokat, akkor majd jó lesz, csak neki legyen jó, én elücsörgök a padon napozgatva :)