2,5 éves kisfiam kezelhetetlen?!

Nekem még nincs két éves a kicsi, de ő is alapvetően szót fogad. Persze vannak rosszabb pillanatai, és akkor ő is elszalad vagy ilyesmi, de kezelhető. Szóval 2,5 évesen már elvárható az esetek túlnyomó többségében, hogy szót fogadjon. Mindig mindenkor úgysem fog engedelmeskedni 6 évesen se, mert azért sokszor próbálkoznak a saját akaratukat érvényesíteni. :)

Ne aggódj a helyzet nem reménytelen, még ha annak látszik sem. Az elsőnek igaza lehet, hogy a figyelemfelkeltés a cél. HA a tesó ennyire tökéletes, akkor esetleg zavarhatja, hogy ő nem emelkedik ki semmiben, nincs amiben ő a lenne a leg... a családban. Ezen a vonalon talán elindulhatnál.

Szerintem nincs semmit baja a kisfiadnak. Akaratos, domináns egyéniség, amihez most még a dackorszak is hozzátesz! Kislányom 27 hónapos, sokszor vannak jó pillanatai, főleg, ha kipihent, nem jön foga, és nekem is van türelmem, időm! De ha valamire kicsit is idegesebben szólok, vagy erőteljesebben tiltok, egyből jön az hogy csak azért is és nem mozdul, csak ha felkapom és elviszem, persze akkor jön a hiszti.

Mindig irigyeltem az olyan anyukákat, akiknek szépen kézenfogva sétál mellettük a gyerekük, nálunk egy kezemen meg tudnám számolni hányszor fordult ez elő. Én még nem is nagyon tudok bicikli vagy babakocsi nélkül kimozdulni vele, mert ha csak pár száz métert is szeretnék sétálni, az nem jön össze. Vagy előre szalad (bár ha rákiabálok megáll és ha autó jön magától félreáll) vagy megáll virágokat nézegetni, szedegetni, kutyust nézni és az istenért sem jön. A másik meg hogy vegyem fel, mert nincs kedve gyalogolni. Volt, hogy ott hagytam és én elindultam, de nem ijedt meg, nem jött akármilyen messzire mentem. Próbálok én is következetes lenni és sokat beszélni hozzá, magyarázni, nem tudom mit érek el vele, de majd meglátjuk. Várom, hogy közösségbe kerüljön és akkor talán változik, meg hát nagyon anyás is, állandóan velem van és foglalkozok vele. Remélem később majd a pozitív dolgok miatt még összefutunk és már arról beszélgetünk, milyen jó túl lenni ezen az időszakon! Kitartást és gondolj arra, milyen szerencséd van, hogy legalább a kisebbik nem ilyen vérmérsékletű!