Hazajövetel a kórházból a kistesóval, hogy történt nálatok és mit szólt a 3 év körüli nagytesó? Milyen volt az első otthoni hét?

bár nálunk 17 hónap van köztük, de azért leírom. A kicsi hozott ajándékot a nagynak, így a féltékenységet ki is lőttük. Az első hétre konkrétan nem emlékszem, tehát nem volt semmi kirívó eset, kértem ,hogy hozzon pelust, bodyt, tehát bevontam a feladatokba és tök ügyesen segített. Megbeszéltük vele, hogy óvatosan lehet a kicsit simogatni, nem nyúlunk a szemébe stb, ezeket be is tartotta. Nem volt semmi gond. Nektek is hasonló összeszokást kívánok!

Az én lányomnak is hozott ajándékot a tesó, nem nagyot csak egy könyvet. Az első perctől nagoyn tetszik neki, hogy van testvére, simogatja, ha valahonnan hazajön az az első neki, hogy hol aa tesó? De nehéz volt megszoknia, hogy egész nap cicin lóg a tesó, nem ő az első, várnia kell. Semmilyen agressziónem volt a kicsi felé, felém és maga felé sajnos igen. Pont most kérdeztem itt, hogy nemkakilás hátterében állhat-e szorongás. Már három hónapos a kicsi azt hittem túlvagyunk a nehezén...de nem biztos...

Nálunk nem volt ajándékhozás - én nem tartottam és most sem tartom jó ötletnek. Konkrétan az történt, hogy le se sz@rt engem a nagy, hanem csak a kistesóval foglalkozott, órákat állt és nézte az alvó húgát. Bevontuk az összes napi teendőbe a pelenkázástól a fürdetésig, igazi szerelem van közöttük :)

tesóméknál,hazamentek a kicsivel a nagyobb nézegette csodálgatta aztán közölte aranyos-aranyos de most már vigye vissza a tesóm a kórházba.....

Nekem pont 4 és fél éve van a két gyermek között. A nagy fiú, a kicsi lány. Már a terhesség elejétől mindenbe bevontam a nagyot. Jött velem dokihoz, nst-re stb. Simogatta, nézte az uh képet stb. Nagyon várta a tesót:-) Mikor hazahoztuk akkor is örült nagyon, kezébe adtuk, pelenkázta, hozta a dolgokat, segített fürdetni stb. Azóta is nagy a szerelem köztük:-)

2 év 3 hónap van köztük. Sokat beszélgezzünk előtte, hogy jön a kistesó. Hozott ajándékot. Nézegette, csodálkozott, hogy ki ez mi ez :-)) Igazából fel sem fogta igazán sztem. Az első napra emlékszem, hogy hirtelen azt sem tudtam mihez kapja, annyi mindent kellett csinálni. Egy pillnatra úgy éreztem, hogy jajj, ez nem fog menni, de már másnap minde ment mint a karikacsapás. A nagynak fura volt, hogy várnia kellett sokszor, a pisilés nálunk is így volt, most 8 hós a pici, de még a mai napig éppen akkor lesz éshes, szomjas a nagy mikor etetek. De imádja a tesót. Szeretgeti, puszilgatja, mondja, hogy szereti, persze mert hallja tőlünk, próbálok nagyon odafigyelni a nagyra, de nényleg, néha már a kicsit sajnálom... de vele még nincs annyi "tennivaló".