Visszamentem dolgozni. Azt hittem, most jobban megbecsülöm a lányaimmal töltött időt. De miért nem?
Nagylányom 3 éves, hiperaktív, kiborít. A kicsi 1 múlt, vele nincs annyi gond, de már hisztikorszaka van. Komolyan mondom, most van 2 szabadnapom, de alig várom, hogy mehessek dolgozni.
Más is volt így, vagy klinikai eset vagyok?
Pedig szeretem őket, de olyan nehéz velük... Mintha a falnak beszélnék korszak van...
Szerintem normál az érzésed, csak a szuper anyukák nem éreznek így vagy nem mutatják és tagadják.
Nekem még csak 6 hós a kislányom de annyiszor gondolok arra milyen jó lenne dolgozni, kicsit távol a gügyögéstöl. Pl 2 napon át egy kurzuson voltam, férjem vigyázott a babára, habár este fürdetésre otthon voltam, de annyira jó volt távol a gügyögéstöl és annyira örömmel láttam viszont a picimet.
Szerintem normális. Én is ilyen vagyok, csak én nem dolgozok, hanem levelezős fősulis vagyok.
Viszont feltöltődve újra örömmel látom a kicsi fiamat.
Köszi az együttérzést.)
Én sosem titkoltam, hogy néha sok...
de pont ez a bajom, hogy már dolgozom, azt hittem így jobb lesz, jobban fogok örülni nekik. De nem:-( Igaz nagylányom már ébredés után 32 mp-el felhúzza az agyam minden nap, és ez csak fokozódik , mire a bölcsibe érünk. ESte fürdetésre esek haza, de az elalvásnál is mindig hiszti van.
És ha valaki elárulja, hogy lehet leszoktatni a hisztiről, biz isten megteszem!!
Következetes vagyok, nagyon is, talán szigorú is, de nagylányom már egy éve elviselhetetlen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!