Nagyobb gyermekem 2 éves korában visszamentem dolgozni, most azonban a kissebbnél a férjem nem akar engedni, mit tegyek?

Tudtommal Magyarországon soha nem volt rabszolgaság másutt is eltörörlték már. Tehát olyan nincs, hogy "nem enged".

Csináld úgy ahogy neked jó.

Szia!

Ha jobban keresel a férjednél, és ő aggódik az otthon „rendje” miatt, miért nem mondod neki, hogy maradjon ő gyeden/gyesen? Akkor két legyet ütnétek egy csapásra, lenne pénz és lenne rend is (ha bírná a női melókat:).

Egyébként azt gondolom, egyáltalán nem „nagy bűn”, hogy normális életszínvonalat szeretnél, sőt! Nagyon komoly a probléma szerintem, ha korlátoz a vágyaid elérésében, ne hagyd magad, különben az egész kapcsolatotokat megmérgezheti szerintem.

Esetleg érv lehet, hogy felvesztek egy takarítónőt, ha visszamész, akkor nem kell „rendetlenségre hazamenni”.

Bár ezt nem írtad, úgy érzem a soraidból, hogy nem csak a pénz miatt mennél vissza dolgozni… vagy igen?

A férjed egy önző, maradi barom, mi az hogy nem enged.

Ki ő az Isten.

Semmi köze hozzá, elmész és kész.

Szerintem szimplán féltékeny és ksiebbségi lomplexusa van, hogy többet keresnél

Van segítséged a gyerekekkel? Mamád, anyósod…? Szerintem jó, ha vágysz mást is csinálni, erről a témáról mindig apám mondása jut eszembe, aki, mikor megszületett a kisfiam azt mondta, hogy szerinte egy gyerek maximálisan igénybe veszi a nőket érzelmi és fizikai téren, de intellektuálisan mégsem teljesen.

Ha a férjed már azért beszól, ha a gyerekek lefekvése előtt szeretnél zuhanyozni, nem hiszem, hogy a „családi béke” érdekében érdemes otthon maradnom – hiszen most sincs teljes béke. Viszont, ha meghazudtolva magad, vállalod, hogy a szerinte helyes életformát űzöd, még totál ki is leszel szolgáltatva, és esetleg még komplexusaid is lesznek.

Nem hiszem, hogy mindenkinek való az, hogy feladja magát a családjáért, akinek másfajta vágyai is vannak, azokkal lehet „boldog”, és ha ráerőltet magára egy nem kívánt szerepet, előbb-utóbb belebetegszik - vagy kilép. Egyik sem túl szerencsés.

(Most senki ne támadjon le azzal, hogy nem becsülöm a „teljes munkaidős” anyákat, minden tiszteletem az övék, csupán azt gondolom, mindenki máshogy tudja megtalálni a lelki békéjét.

Tyűha, de fennkölt vagyok. A lényeg, hogy ne hagyd magad, rossz anya nem lehetsz, ha már ennyit agyalsz valamin. :)

Szerintem itt az állhat a dolgok mögött, vagyis a férjed viselkedése mögött, hogy neki az rossz, hogy te sokkal többet keresel. (nagyon sok pasi így van ezzel)

Bántja az önérzetét (lehet hogy csak tudta alatt) hogy anyagilag nem ő a családfenntartó ha te is dolgozol. És ezért szeretne téged továbbra is a klasszikus anyaszerepben látni, aki neveli a gyerekeket, mos, főz takarít, ő pedig mint családfő keresi a kenyeret :)

Bocsás meg, de végtelenül önző a férjed. Egyébként ő törödik a gyerekekkel, legalább játszik velük, ha már a gondozási feladtokból egyáltalán nem veszi ki a részét?

Sajnos látva a férjedet, van rá esély, hogy akármelyik lehetőséget választod, válás lehet a vége, kivéve, ha vállalod a teljes önfeladást életed végéig. Akkor aztán 10-15 év múlva úgy leszel kezelve, mint egy lábtörlő. Leírásod alapján, nem érzek szeretet a férjed hozzáállásában, megnyilatkozásaiban. Csak a saját kényelmével törődik, és talán meg sem becsüli az otthoni munkádat sem. Az is durva, hogy pszichikai terrort alkalmaz, amikor azzal vádol, hogy rossz anya vagy. Ő egyébként jó apa? Mindezek mozgatórugója valóban a kisebbségi komplexus lehet. Sajnállak emiatt.