Óvoda kezdési gondok. Adtok pár tanácsot?

Csak annyit írnék hozzá, hogy nem csak a waldorfosok, de a pszichológusok is a 4 éves kori ovikezdést ajánlják. Például Dr. Ranschburg Jenő, valamint amerikai pszichológusok könyveit is olvastam erről. A napi stresszt még nem tudják úgy feldolgozni 3 évesen sem, mint jó volna, és a környező világra sem nyitottak olyan szinten, ahogyan az oviban elkerülhetetlenül szembe kerülnek vele. 4 évesen már érettebbek rá.

Ettől függetlenül nem lesz semmi baja, ha oviba megy. Nehéz szakadás ez mindenkinek, de meg kell lépni előbb-utóbb. A döntés nálad van. Te ismered legjobban a manódat, mikor érik meg arra, hogy anyától egész nap távol egy kezdetben idegen közösségbe beszokjon.

"Folyamatban van az elválasztás,nem tudom elképzelni,hogy egy olyan gyerek,aki soha nem volt nélkülünk idegenekkel,trauma nélkül megúszná 3 évesen. "

Á, tudnak meglepit okozni. Próbáljátok meg, lehet hogy semmi baja se lesz és még jól is érezheti magát ott (a bölcsiben azt láttam, hogy sokszor az anyukáknak nehezebb a beszoktatás mint a gyereknek - igen, én is bőgtem kifelé menet és én is leselkedtem a telefonfülke mögül a bölcsi kertjébe. Voltak anyukák, akik a szemközti lakótelepi házba mentek be távcsővel.)

Még annyi, hogy mit értesz azon, hogy folyamatban van az elválasztás? Hogy még szoptatod? Az enyém is úgy kezdte az ovit, hogy még "lógott a szeren".

Amúgy engem 5 évesen adtak oviba, mert már könyörögtem hogy mehessek. Nem volt jó ötlet, hogy ennyit vártak vele, ha nem is 3 évesen, de 4 évesen jobb lett volna ha bekerülök. Nagyon nehéz volt beilleszkednem és beszoknom.