Ki és miért nem olvas esti mesét a gyereknek? Vagy az esti mese hiánya csak nekem furcsa?

nekem nincs gyerekem, de azt el tudom mondani hogy mikor én voltam kicsi hogy volt:

nekem soha nem olvastak mesét elalváshoz (máskor igen) és megmondom őszintén sose hiányzott (tv-t se néztem, ha mentem lefeküdni már csak az alvás volt) minden családban vannak ilyen kis 'rituálék' , nálatok ez az estimese, más családban meg lehet hogy másféle módon töltenek időt a gyerekkel, ettől ők még nem rossz szülők

Mi minden este olvasunk mesét, egy 7 és egy 3 évesem van. Mindkettőt érdekli, imádják, értékes és szép szokás. De nálunk is sok kisgyerek nem kapja meg ezt a meghittséget. Mi gyerekkönyvtárba is járunk (így minden este lehet új mese, mégsem kell havi 3-4 könyvet venni ezrekért), és én is minden este elalvás előtt könyvet olvasok.

Valaki írta már, és egyetértek vele: ahol szokás olvasni, akik szeretik a könyveket, azok fognak esti mesélni is. Akik nem, azok nem fogják erre nevelni a gyereküket sem.

Én imádok olvasni, világéletemben nagy könyvmániás voltam (szépirodalmat főképp) a férjem is olvasott ember (más kérdés hogy mostanában csak szakmára jut ideje szegénynek).

Van egy 3,5 évesünk és egy 15 hósunk.

Én hiába próbálok mesélni, nem érdekli őket este. Nappal is max.nézegetésig jutunk.

Szerintem is a rituálé fontos,mindegy hogy az beszélgetés esti tejivás közben vagy micsoda.(nem a tévézésre gondolok, nálunk az amúgy igen ritkán megy még a minimax is csak hétvégén max. 1-másfél órát összesen).

Pedig nekem amióta az eszemet tudtam, meséltek este a szüleim, én meg mégse tudom megvalósítani egyenlőre.

Bízom benne,hogy ez változik majd, mindig elérhetőek a könyvek a lakásban, egyszer csak megérnek rá (főképp a nagyobbamra gondolok) hogy mesét olvassunk:)

Én is imádok olvasni,gyerekként is szerettem,pedig nekem nem olvastak soha mesét,és én sem olvasok.

Egyrészt nem fér bele az esti rutinba mert apa későn jár haza,inkább vele bújnak össze és beszélgetnek a napi eseményekről.(ez is lezárja a napot)

Másrészt nagy a korkülönbség 8 éves nagyfiú,és 4 éves lány közös hálószobában.Nem tudnának dűlőre jutni azon,hogy milyen mesét akarnak hallani.(a lány egyébként inkább énekelni szeretne)

Harmadrész este én olvasok magamnak,TV helyett,mert ekkor van rá időm.

Igaz mostanában olvastam több regényt a nagyfiúnak,mert engem is érdekelt.

Jó dolog a fantázia,és a szókincs miatt is,de az az igazság,hogy mivel egész nap beszélek hozzájuk,nincsenek lemaradva a többi gyerkőctől,sőt a pedagógusaik számtalanszor dicsérték őket a tiszta választékos beszédük miatt.

Igaz nem ismerik így a Piroska és a Farkast,meg a Hamupipőkét,de talán ettől még nem állnak meg a növésben....

Bár ha jobban belegondolok nekem sem olvastak meséket,mégis ismerem őket valahonnan....:)

Pici korától olvasunk a fiamnak mesét, napközben bármikor, de a délutáni és az esti lefekvés előtt is. Míg nagyon pici volt (1 év alatt), leginkább csak megnyugtatásra használtam, most már aktív résztvevője a meséknek (ő is elmeséli, ha kérdezem, mi fog történni, eljátszik néhány jelenetet belőle).

Az esti meséhez most, hogy már bölcsis, azért is ragaszkodom (és ő is, mert már pancsi előtt automatikusan odakészíti az ágyára az aznapi mesekönyvet, melyet természetesen ő választhat ki), mert hét közben olyan kevés időt tudunk együtt tölteni. S a meseolvasás pedig egy igazán összebújós tevékenység. Ő az ölembe bújik, én megsimizem. Nemcsak a mese, de a szeretgetésre is szüksége van mindkettőnknek.

én sem mesélek mert nem köti le a 2 éves kisfiam,

mi is inkább más napszakban szoktunk könyveket nézni, ilynekor elmesélem, hogy mit lát a képen, a maci fürdik, vagy ebédel, nézd milyen maszatos a szája..... bla bla

ezt megérti, ha olvasom, akárhogy is hangsúlyozom nem köti le, mert nem fogja még fel, hogy hagy ,,hajnal hasad" és egyebek,