Mit szóltok ehhez a cikkhez? Így írassam oviba jó szívvel a gyerekemet?

Bocsi, kérdező, de erre azt tudom csak mondani, hogy vmiről cikket kellett írni.

Amiket felsorolt a cikkíró, olyan általános problémák, amik gyakorlatilag mindigis benne vannak a pakliban.

Pl.az óvónőket illetően.Mégis hány olyan gyerek van, akik előre ismerik a későbbi gondozójukat?Nem sok.

Ráadásul nem mindenki teheti meg, hogy magánoviba írassa csemetéjét.A stresszhatás, mint olyan, amik érik a gyereket, valahol egy bizonyos mértékig szükségesek, hogy bizonyos problémamegoldó, sziutációhoz alkalmazkodó készség már a gyerekkorban kialakuljon bennük, ne amolyan széltől is óvott gyerek váljék belőle, akit ha nem az óvodában, akkor majd az iskolában érnek olyan kudarcok, lelki törések stb.amiken aztán nem tud túlvergődni, még szülői segítséggel sem.

Szerintem kifejezetten ostobaságokat tartalmaz a cikk, inkább valóban írjunk valamit, ami még kicsit sem a jóról szól, hanem, hogy legyen min paráznia anyukáknak.

Mert ki az, aki teljesen ismeretlenre napokra ott hagyja a gyerekét, mint itt a cikkben írják? Teljesen elképzelhetetlen számomra.

A főemlősők nem hasonlíthatók az emberhez, hiszen nem véletlen a kifejezés: csüng az anyján, mint egy kismajom, majom szeretet-tehát teljesen más típusú kapcsolta. Nem vonnék le következtetést, ha egy majmot elszakítanak anyjától és depressziós lesz, ez történik az embernél is.

És az ovis rész is ilyen, majdnem minden gyerek megbetegszik, idén például az enyém úgy járt eddig, 3-4 nap ovi, egy hét itthon. Borzasztóan boldog, ha itthon lehet. Szerintem pont akkor van baj, ha egy gyerek jobban szeret az oviban, mint otthon a családjával. Rengeteg élménye van, de a legritkább esetben mesél. És ezzel így vannak a csoporttársai is.

Pedagógus vagyok, igaz nem óvópedagógus, de ez a cikk kiverte nálam a biztosítékot!

Teljesen korrekt dolgokat írtak neked előttem, úgyhogy nem is ismételném őket, azonban azt szeretném leírni, hogy nem biztos, hogy a Femina a legjobb gyereknevelési tanácsadó. :-)

Mindig vannak fellángolások a gyereknevelési irányzatokban, most erről divatos írni, hogy a gyerek lehetőleg 30 éves koráig csüngjön az anyján (és az apa ritkán van megemlítve, holott...) és véletlenül se érje semmi stressz, mert esetleg akkor kicsit könnyebben boldogulna az életben, jobban kezelné a konfliktus-helyzeteket, ám akkor ki járna terapeutához?

Viszont egy tanácsot, ha adhatok: ha te ideges vagy, feszült az óvoda miatt, a gyerkőcöd is az lesz, mert megérzi rajtad a diszharmonikus érzéseid.