Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond? Vagy csak én fáradok?
2 éves a lányom és teljesen kivagyok a hisztitől. Semmi segítségem nem is volt soha, nagy ritkán anyumra rátudom bízni mondjuk, de az nem sok. Egyébként nem rossz gyerek, de nekem épp elég.
Itt ülök örülök, hogy elaludt a ház egy csatatér, holnap a férjem elmegy 3 napra, komolyan ordítani tudnék.
Én vagyok ennyire sz@r vagy ahogy nőnek a gyerekek nőnek a gondok is?
Igen
Van egy 11 éves fiam és egy 2 éves lányom, úgyhogy van összehasonlítási alapom.
Kitartás, már csak kb 20 év van hátra:-))))))))
A rövid válaszom az, hogy igen - de azért ez nem ilyen egyszerű!
A jó dolgokat hamar megszokja az ember, így az első egy-két évben még naponta rácsodálkozunk gyermekünkre - aztán ahogy nő, úgy egyre inkább természetesnek vesszük jelenlétüket! Pedg még az úúúúúútálatos (igen, az! és tuti, hogy visszasírod a kakispelenkát, az átfogzott éjszakát, de még a tolófájást is, ha kellően kamasz a kölök :o) ) kamaszkornak is megvannak a maga szépségei! A kicsi titkok, a szerelmek, ahogy napról napra "emberesödik" avagy nővé válik... Csodálatos változások, pont ugyanúgy rácsodálkozik a világra, mint amikor kicsi még! Csak épp... nehéz erre koncentrálni az ágy alól bűzlő zoknik, a lekésett vacsorák, az ismeretlen haverok árnyékában, amikor a kölök épp felfedezi, hogy a mutterék sem tökéletesek, és ellent lehet nekik mondani, mert nem is mindenhatók!
Arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb szobatiszta lesz, és kibújik minden foga, és a dackorszak (igen, 2-3 éves korban ez töknormális, lám: külön neve is van - és oka is: a felfedezett világban fel kell fedezze a határait!) - de amikor már kamasz, akkor bennünk is több a kétség, hogy "nehogy elkallódjon", jó emberré váljon stb. Tehát ez bizonytalan...
Ma én is kibuktam, régen sírtam már, de ma ez is megtörtént. 3 éve nem alszom rendesen, a gyerekek egy hónapja betegek, most főleg a két éves kisfiam. Folyik az orra, köhög, kiszívatni a váladékot nem engedi, a gyógyszert nem tudom beadni, esténként sír, öklendezik, nem alszik jól. Hétvégén végre lett volna egy kis kikapcsolódásom, 2 és fél év után, erre két óra múlva haza kellett jönnöm, mert beteg lett. Pedig hónapokkal előre le volt szervezve. Olyan csalódott és fáradt vagyok... itt ez a nőnap is, én nőnek abszolút nem érzem magam, csak egy lestrapált házisárkánynak:))))
Sajnos nálunk sem lehet senkire bízni a gyerekeket, mindenhová jönnek velünk. Hiába vannak fiatal mamák, nincs kedvük, türelmük a gyerekekhez.
Szerintem változó, hogy melyik kor miért jó vagy rossz, vannak könnyebb időszakok, vannak nagyon rosszak, főleg, ha több gyerek van, és egyszerre betegek.
Mi most vagyunk túl egy húzós betegségen. Pont akkor lett beteg mikor a férjem nagymamája meghalt. nem volt elég a temetés még a kezem folyamatosan a telefonomon volt, hogy mikor fog rezegni, hogy hív a húgom, hogy menjek azonnal. Szerencsére nem volt semmi baj már csak akkor lázasodott vissza a gyerek mikor este hazaértünk.
Na nagy nehezen kimentünk a betegségből/én még nem vagyok 100-as/erre ma a férjemnek el kellett 3 napra mennie a Dunántúlra /4 óra az út/.
Mondjuk a gyerek már tegnap este nem volt olyan hisztis mint reggel.
Szóval ez van, majd megoldjuk.
Köszi a válaszokat Kitartást, Türelmet és JÓ EGÉszséget!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!