Így vinnétek nyugodt szívvel?

Lehet, hogy az én esetem elég extrém, de elgondolkodtató lehet számodra.

Mindig tudtam, hogy anyósom néha iszogat egy kicsit, de sosem láttam berúgva. Egy alkalommal rábíztam akkor 4 éves lányomat, mert belázasodott és muszáj volt aznap nála hagynom, mert nem tudtam elszabadulni a munkahelyemről. Dél körül telefonált a testvérem, hogy nagy baj van, a lányom kórházba került.

A következő történt: a gyerek elkezdett hányni és hasmenése is lett. Anyós addigra olyan kefe részeg volt, hogy nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Még szerencse, hogy felhívta a tesómat, hogy adja meg neki a gyerekorvos számát. Hugi kihívta a dokit, és Ő is odament. A gyerek a saját hányásában, a fenekére száradt ürülékkel lapított a kőre terített pléden. A doki megvizsgálta és azt mondta, nincs idő mentőt hívni, azonnal kórház. Mire beértek, a gyerekem öntudatlan volt. A kórházi orvos szerint annyira kiszáradt néhány óra alatt, hogy kb. fél órán belül összeomlott volna a keringése. 8 éve történt mindez, de még most is kiráz az emléktől a hideg.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy veszélyben van a gyereked, de jobb az ijet idejében tisztázni.

Második vagyok!

Miután majdnem belehalt a lányom az Ő felelőtlenségébe, kellet 2-3 hét, mire egyáltalán fel tudtam venni vele a diplomáciai kapcsolatot. Előtte nekimentem volna, így inkább elkerültem, még a telefont sem vettem fel, ha hívni próbált.

Aztán végiggondoltam, és arra jutottam, bármekkorát hibázott, nincs jogom végképp becsukni előtte a kaput. Nyilván Őt is megrázta, és okult belőle. De nagyon sokáig csak felügyelettel lehettek vele a gyerekek. Hozzá kell tennem, hogy soha többé nem éreztem rajta alkoholszagot, ha tudta, hogy viszem a gyerekeket. Ha váratlanul állítottunk be, továbbra is piaszaga volt. De most is úgy érzem, hogy neki és a gyerekeknek is joga van a kapcsolattartáshoz.