1,5 - 2 éves gyereked szófogadó? Hogy fegyelmezzem?

fegyelmezni pedig csak úgy tudod, mint a kutyát. ha azt akarod, hogy láb mellett jöjjön, akkor rángatni kell. magától nem fogja megtanulni, egy kis veréstől nem lesz baja. hidd el.

én erélyesen szólok,mivel nem vagyunk kiabálosak,igy hallgat rá mert tudja ha anya felemeli a hangját,az már régen rossz.de persze mivel 2 éves és próbálkozik,ez sem mindig hat,igy ilyenkor erősebben megfogom,és a szemébe határozottan mondom,hogy mondtam,hogy nem szabad,büntetés lesz a vége,kérlek ne csináld,hanem helyette csináld ez.....és felajánlok egy jóval jobb elfoglaltságot.Kicsik még igy a bünti sarok,vagy bünti szék még nem használ,igy marad a magyarázás.

ugyanugy fegyelmezem, tanitom a "mit szabad mit nem"-re mint a 23:08-as valaszolo. Persze en is sajnalom amikor elkezd "zokogni" vagy gorbiti a szajat amikor megszidom vagy szigorubban szolok ra, de mindig arra gondolok, hogy ebbol mindannyiunknak csak haszna szarmazik. Egy ido utan mar nem is kell annyit "szigorkodni" mert tudni fogja, hogy ezt szabad vagy nem. Sokan nem ertenek egyet velem, mert hat a kisgyerek hadd csinaljon amit akar de nekem ez tunik jo megoldasnak.

Az én kislányom is 19 hónapos. Jelentem az én kicsikémnél működött a bünti szőnyeg!!!!!Én úgy fegyelmezem, hogy ha v.mi rosszat csinál, akkor 1-szer rászólok, ha nem hagyja abba, akkor jön a "bünti" szó, és máris kezesbárány.Lassan 2 hete, hogy nem kellett a "büntiszőnyegre" ültetnem. Nagy ívben elkerüli!!!:)

én úgy csinálom, ha valami kell, akkor kell, slussz. pelenkázni, öltözni kell, ebből nem engedek. 20 és 23 hós kora közt volt necces időszakuk, amikor minden csípőből NEM volt. egyik hiszti a másikat érte, egész nap egy merő harc volt. de következetes voltam, és nem kiabáltam. megértette , hogy ami úgy van, az úgy van. most már könnyebb vele, 2 éves volt karácsonykor. persze most is vannak hisztik, de alapvető dolgokban már nincs gond. mondtam olyat is (zsarolás-szerű, de sztem nem túlzás), ha nem eszel rendesen, akkor elveszem az ételt, és nem evett, szórakozott, elvettem. egyből sírás, hiszti, kérte vissza. ebből elég volt pár alkalom, és nem szórakozott többé, szerencsére nagyon hamar felfogja ezeket és megjegyzi, hogy anya komolyan godolja. és mindig elmondom neki, hogy az asztalnál szépen eszünk, ahogy anya meg apa is, mi sem bohóckodunk az étellel stb. vagy ha nem akar mamuszt venni, akkor lemondom neki, hogy ha nemveszi fel, akkor megfáézik, beteg lesz, köhögni fog, tüsszögni, meg elcsúszik. erre ált. felveszi. ha ez sem megy, akkor mondom, hogy jó, akkor úgy látom, nincs is szüksége a mamuszra, akkor kidobhatjuk a szemétbe, és elindulok vele a kuka felé. nagyon kényes a dolgaira, egyből jön, hogy nem nem! és veszi fel....amellett én hajlandó vagyok a kompromisszumra, ésszerű dolgokban, amit nem muszáj azt nem erőltetek, és hagyom őt is dönteni, amiben lehet. szóval millió trükk és diplomácia, amellett nagy következetesség. nálunk ezek működnek nagyjából.