Mennyire szófogadó 2 éves kisgyereketek?

háháháhá..

ennyire.

Teljesen komolyan: az enyém attól függ, milyen kedve van.

Persze, próbálgatja a kis karmait. Próbálgatni azt szabad, de a lényeges szabályokhoz ragaszkodom, nem csak rászólok, aztán ráhagyom, nem. Az rosszabb lenne, mintha nem szólnék semmit.

De ismétlem: a lényeges szabályoknál.

Apróságokon nem vitatkozunk.

Szia!

A kislányom nemrég múlt 2, szépen el tud játszani a szobájában.Persze néha ő is bepróbálkozik, de hiába. Nekem is tanácsolták, hogy vonjam be a házimunkába, nekünk ez abból áll, hogy ül a konygaszekrényan amikor főzök, és porzsívózáskor, ha végeztem kb 10 percig ő porszizik.

Lehet furán hangzik, de mi, amikor már volt egy csöpp értelem a pici fejében, megbeszéltünk bizonyos dolgokat. Szabályokat kell felállítani, amiket megért, és azokat következetesen be is tartatni, tartani.

Szerencsére korához képest nagyon értelmes, nem szuper gyerek, csak el lehet neki mondani mit lehet és mit nem.

Ha a dédi mama elviszi sétálni előtte itthon letisztázom a gyerekkel, hogyan kell sétálni, szót kell fogadni, meg kell fogni a dédi kezét, stb.

Összességében azt gondolom elég szótfogadnó gyermekem van.

Nekem is olyan a kisfiam, mint a tiéd. Az egész nap egy óriási tiltólistás felolvasásból, magyarázásból, meggyőzésből, sikertelenség esetén pedig értetlen hisztiből áll (bár ez utóbbi nagyon ritka szerencsére).

Sógornőm kisfia 5 évvel idősebb, de emlékszem, hogy ő nem ilyen volt. Egyszer elmondtad neki, hogy ezt és ezt nem lehet, mert... , akkor nem csinálta többet! 2 évesen már egyáltalán nem csinált életveszélyes dolgokat.

Mindkét gyereket hasonlóan "neveltük" , ugyanolyan normákkal, szokásokkal, vérmérséklettel, érzelmi kötődéssel. Mindkét gyerek kiegyensúlyozott, mosolygós, még az alvási szokásaik is hasonlóak voltak , ugyanazt ették stb. és mégis az alaptemperamentumuk egészen más!

Engem azzal szoktak vígasztalni, hogy örüljek neki, hogy ennyire érdeklődő :DDD

Még annyit hozzátennék, hogy nálunk annyi a könnyítés, hogy a házimunkában abszolút részt vesz, tehát ha főzök, akkor simán 1-1,5 órát főz velem, imád teregetni stb, mindig én hagyom előbb abba és ő még csinálná.

Viszont nem szeret egyedül játszani. Tehát, ha vonatozik vagy autózik, akkor max 10-15 perc után igényli a társásgom, azt hogy vele játszam. Mivel ős is "segít" a házimunkában nekem, így nem tagadom meg tőle ezt az együttjátszást :)))

Férjem felnőtt ember és ugyanilyen, az ő természetét örökölte: nem nyugszik, amíg valamit ki nem próbál, meg nem néz és utál egyedül lenni. Ha pl előbb végzett a munkában mint én, akkor inkább intézett mindenfélét, csak ne kelljen egyedül itthon ülnie. Na nem megyek ebbe mélyebben.

Nekem beletelt egy kis időbe, míg elfogadtam, hogy a fiúnk teljesen az ő természetét örökölte és kénytelen voltam ehhez alkalmazkodni. Azóta nyugi van és boldogság, bár nyilván könnyebb lenne, ha eljátszana 1-2 órát egyedül, míg én főzök :D