Jól gondolom? (vagy csak a reménykedés? )

A kisfiam bölcsis volt tavaly ilyenkortól nyárig, akkor kivettem mert kisbabát várok és nem tudok munkát keresni.

Nagyon sokat volt beteg, túlestünk 3-4 féle torokgyulladásos dolgon, kötőhártyagyulladáson, bárányhimlőn, mononukleózison fél év alatt. Volt egy 39 fokos lázzal járó semmimástünetemnincs-vírusa is. Az apja és én semmit nem kaptunk el tőle.

Őt 11 hónapi gszoptattam, addig egyszer se volt beteg, sőt a bölcsiig sem (2 évesen kezdte.)

Az öccse áprilisban születik, szeptembertől pedig elvileg ovis lesz a nagyfiam.

Vajon igazam lesz abban, hogy:

- a nagyfiam nem lesz talán annyira beteges már, mert erősebb a szervezete, találkozott már bacikkal, plusz szed egy csomó erre való vitamint

- a pici fiamat minden remény szerint akkor még bőven szoptatom, mikor oviban kezd a nagy, így az immunrendszere erős lesz eléggé ahhoz, hogy ne mindent kapjon el, vagy ne annyira durván

- a nagy kb fél év után hozzáedződik a betegségekhez

- a pici addigra mire már nem szoptatom, valamennyire ellenálló lesz, mert találkozott azokkal a bacikkal amiket a bátyja hazahoz neki

Ezek hiú remények csak, vagy van valóságalapjuk?

Jó lenne ha így lenne, mert mire a pici lesz ovis, már muszáj dolgozni mennem, addigra jó lenne ha mindketten túlesnének ezen az állandóan beteg-korszakon...