Rettenetesen féltem a kisfiam. Ez normális?

Sehogy, ez az anyasággal jár.

Ha úgy érzed, hogy ez már túlzott aggódás, akkor dokival tudsz kilábalni belőle, vagy sok-sok akaraterővel egyedül.

Esetleg segíthet, ha megosztod másokkal az aggodalmaid, és látod, hogy náluk is így van, de ettől a gyereknek még nem lett semmi baja.

Mennyi idős a kisfiad. Időről időre nálam is előjön ez az érzés, de megpróbálom leküzdeni. Én nem a balesetektől félek, hanem a betegségektől. Annyi alattomos betegség van, aminek tünete sincs, csak mikor már késő, vagy pl. mikor fejreesik a kissebbikem, és napokig aggódok hogy nehogy agyvérzése legyen. Ha amúgy is rosszabb a hangulatom akkor nagyon padlóra küldenek ezek a gondolatok. Van úgy hogy csak ülök az ágyuk mellett este, és eszembejut, hogy belehalnék ha valami történne velük.

Aztán van mikor napokig eszembe sem jut. Próbáld magad elfoglalni mással. Meg az idő is segít, ahogy nőnek, már másabb lesz. Nekem a nagy 4 éves lesz, a kicsi 1 éves. Már nem vagyok olyan aggódós. Nem remeg kezem-lábam mikor belázasodnak, vag csetlenek-botlanak, de teljesen nyugodt azt hiszem már sosem leszek.

múltkor mondtam ezt anyósomnak, aki már 70-en is túl van, és mondta, hogy nyugodjak meg, ez az érzés elkísér életem végéig. persze egy idő után már nem a mászókáról való fejreesés meg a halálos influenza lesz a rémkép, de lesz más helyette. :)

nem jó érzés, az biztos.