Mit gondoltok erről? 3 éves kislányom reggel látott valakit az ágyamnál. Fantázia csak, vagy tényleg igazat mond?

Keresztfiam 4 éves és valamelyik nap fürdött és kiabált az anyjának hogy zavarja ki a bácsit a fürdőszobából, pedig nem volt ott senki.Tesóm ott állt az ajtóban.Vele nem egyszer történt ilyen.Akkor 1 hónapja a kislányom megkérdezte hogy hívják a nénit és rámutatott a semmire.És kérdeztem hol a néni, erre: elment arra és mutatott kifele.

Had nem mondjam hogy a frász kerülget!Nem tudom kinek higyjek.És nem alvás időben volt egyik sem.

Na ez érdekes a lányom (3,5 éves), két nappal ezelőtt az esti alvása előtt mondogatta, hogy itt van egy kisfiú akivel beszélgetni szokott.

Nagyon magyarázta, hogy Ő csak beszélt a kisfiúval, nem csinált semmi rosszat, de jött az a kisfiú anyukája és sírt, mérges lett és bántani akarta Őt.

Akkor állt meg bennem az ütő mikor azt mondta: az ajtó felé mutatva, hogy most is ott kukucskál látod?

Azóta sokat mondja napközben is a kisfiút. Volt, hogy adott neki a túrórúdijából.

3 éves korban megszokott jelenség, hogy a gyerekek fantáziája meglódul, olyan dolgokat "látnak", olyan dolgokról beszélnek élményszerűen, amik a valóságban nem léteznek, ők nem is éltek át. Ez azért van, mert a fantáziájuk beindul, viszont még nem tudják elkülöníteni a valóságot és a kitalált dolgokat. Ez nem hazugság, nem szabad megpróbálni lebeszélni róla! Ezért van az, hogy ha mesélünk nekik, nagyon meg kell válogatni, milyen meséket mondunk: ők még nem érettek pl. a tündérmesékre (amikben csodálatos átváltozások, valódi mesefigurák vannak, pl Grimm mesék), mert ők ezeket is valóságként fognák fel! Csak gondolj bele! Hány kislány képzeli 3-54 évesen magát valódi tündérnek! Hány kisfiú hiszi el magáról, hogy ő szuperhős! [link]

[link]

[link]

Biztos voltam benne, hogy jönnek a szkeptikusok, és "fantáziavilágnak" fogják fel.

Olyan is van, de ez nem az.

Tárgyi bizonyíték biztosan nincs rá, de anno a pszichológia tanárom is beszélt ezekről a jelenségekről, nem hinném, hogy alaptalan.

(Unokahúgom is mondott olyan dolgokat 3-4 évesen, amitől a hideg kirázott, nem hinném, hogy csak úgy kipattan a gyerekek fejéből.)

ááááááááááá,ráz a hideg,végem van!

Nálunk még pici,1.5 éves,de amikor a semmire mosolyog,meg mutat rá és magyaráz neki..megőrülök!

Apa meg még rá is ad egy lapáttal,és mondja h tuti van ott "valaki" mert annyira egyértelműen "neki" magyaráz a gyerek.

Sokszor a semmire rátapad,figyel rá,elmosolyogja magát...majd "visszatér közénk" de néha még odapillant.Én ezektől a dolgoktól frászt kapok!!!

Valahol mélyen pedig hiszem h tényleg van ott valaki..

biztos vagyok benne, hogy NEM találják ki. A mi storynk:

pár hónapja beteg volt a kisfiam ( 2 éves) sokszor keltünk éjjel is orrot szívni, cseppenteni stb. egyik éjjel is felkeltünk, villany fel, kimentem az orrcseppért a fiam üvöltve sírt, hogy valami mászik a falon, beszaladtam azt hittem bogár, de nem, kérdeztem mi az, azt mondta nem tudja valami és csimpaszkodott belém, bebújt a takaró alá, és nagyon sírt. Kb 10 perc múlva megnyugodott, megkérdeztem tőle, hogy látja e még, azt mondta, nem már elment. Kitalációtól nem kerül egy kisgyerek ilyen állapotba, mint akkor a kisfiam, és hozzátenném, azóta nem tudom külön altatni mert fél, pedig már több hónap eltelt, és ez nem ismétlődött meg.

ma 12:54

Előtted szóló vagyok, nem pont erre gondoltam...

De ha a gyerek negatív élményként éli meg, vagy félelmet kelt benne, nem valószínű, hogy a képzelete szüleménye...