Március elejére várjuk a kis tesót. Történt már az alábbihoz hasonló veletek is? Minden tanácsot, javaslatot szívesen veszek!

Szia! A körítés nálunk is hasonló. Március végére vagyok kiírva, a kisfiam most lesz 3 és fél.

Nálunk az elsö probléma már okt.-ben jelentkezett. Egy hétfön szóltam az óvónönek, hogy másnap magzatvízvizsgálatra megyek, s vagy a férjem vagy a szomszéd hozza el a gyereket a buszmegállóból (ö ugyanis busszal jár haza, de csak akkor adják ki másnak, ha meg van beszélve). A lényeg az, hogy a fiam is minden szót hallott, s másfél hétig csak sírva ment az oviba, mert folyton attól félt, hogy mi lesz, ha nem jön érte senki.

Azóta nagyon vigyázunk, hogy mit mondunk elötte. A kislányod félti a pozícióját, ezért van nálatok ez a probléma. Nem szabad, hogy már most elöjöjjön a féltékenység a tesóra. Az ágy áthelyezését nem a kistesó érkezésétöl kellene függövé tenni. Hanem már esetleg most megpróbálni, de egy másik címszó alatt. Sokszor csak "tálalás" kérdése az egész. Tehát várj 1-2 hetet, míg minden a régi, s azután próbáld meg (Pl. te már nagy kislány vagy, megpróbálhatnád az apa felöli alvást). Nem biztos, hogy sikerül, mert biztosan emlékszik még a valós okra. Vagy pedig te cserélj helyet a pároddal, esetleg más megoldást kitalálni.

Azt, hogy mi lesz, mig a kórházban leszel, nagyon jól meg kell szervezni, hogy a kislányod ne érezze a hiányod. Lehetne próbálkozni, hogy pl. ma apa visz az oviba, vagy az ágyba, hogy lássátok (és ö is szokja), hogy más is megtudja azt csinálni, amit anya. Egyszóval egy kicsit el kellene "engedned". S ha ez már megy, akkor újra megbeszélni a kicsivel, hogy hogy is lesz, mint is lesz.

Remélem, tudtam segíteni!

Én üdvözítő válasz nem tudok írni, de adok egy szoptatási tanácsadó elérhetőséget, ő pszichológus is, szerintem írj neki. Én semmiképpen nem vezetném félre a gyermekemet, úgy kell beszélni vele, mintha felnőtt lenne. Mindent csak őszintén.

[link]