Mennyire lehet egy négy éves gyermeket uszítani egy felnőtt ellen?

Uszithat, igen. De ha te erre rákérdezel a gyereknél (vagy apuka), akkor azt ő el is fogja őszintén mondani, mikoet mondott rólad az anyukája, ugyanis azt ők még nem érzik bajnak.

Tenni nem tudsz ellene, sose mondjatok rosszat az anyukájáról neki és ő se lesz kisgyerek örökre, fel fog neki tűnni, hogy az anyja nem beszél igazat és pár év múlva visszájára fordul a dolog, az anyjának nem fog hinni, mivel a saját szemével látja, hogy nem igaz, amit mond.

A szó szoros értelmében nem biztos hogy lehet, de az érzéseket és a hozzáállást egy adott személyhez nagyon megérzik és át is tudják venni, már korábban is mint négy évesen.

Mondok egy példát: ha hozzánk jött valaki, akit én nem kedveltem, akkor ettől én feszült lettem és a babám is indokolatlanul sírni kezdett és kiborult.

Idősebb korában ez úgy nézett ki, hogy hisztis lett, ideges és elviselhetetlen.

Ez van akkor, ha nem beszélek a gyerek füle hallatára rosszakat arról a személyről.

Ha még tele is beszéli a fejét, akkor simán megutálhat Téged.

Ebben a helyzetben Te nem hinném, hogy bármit is tudsz tenni, a párodnak kell oldania a helyzetet, de ez is főként indirekt módon megy. Ha a kisfiú szereti az édesapját, akkor talán ha látja, hogy az apja szeret Téged, akkor ez tompíthatja azt, amit otthonról hoz, rossz esetben a gyerek az apja ellen is fordulhat, mert hogy szereti az általa "nem kedvelt" személyt.

Ez mindenképpen nehéz helyzet. Párod tud esetleg beszélni erről az ex feleségével, az segíthet, Te meg annyit tehetsz, hogy egyszerűen és szeretettel vagy a gyerek iránt.

Annyit tudok erről első kézből írni, hogy sajnos az elvált szülők megtörik a gyermekük életét, mert a válást "harmonikusan" csinálni nem lehet. nekem is elváltak a szüleim, én az apám feleségét látni nem akartam évekig.

Csak sokkal később, felnőtt fejjel tudtam azt megfogalmazni magamnak is, és neki is, hogy nem "az új nőt" gyűlöltem, hiszen nem is ismertem, hanem azt, hogy a szüleim elváltak. Amikor ezzel megbékéltem valahogy, akkor tudtam elkezdeni megismerni és megszeretni apám feleségét.

Pedig anyám visszafogta magát, és 18 éves koromig sem az apámról, sem a feleségéről nem mondott nekem semmi rosszat...

Hát kitartást minden esetre!

Második vagyok, és egyet értek elsővel, nálunk is így lett, anyámmal teljesen megromlott a kapcsolatom, többek között, mert rájöttem, hogy nem mond igazat, és gyerekkoromban is ezt tette...

Csak ez sajnos az "elcs.tt" időt, és a gyermekéveimet nem hozta vissza, és az apámmal bár jó a viszonyunk, mégsem intenzív egy kicsit sem, mert kimaradt a sok év... (no de ezért ő is felelős volt...)

Egyébként azt hiszem, én egész jól megúsztam ezeket a dolgokat, bár 10 év munkámba telt, hogy annyira talpra álltam, hogy saját, és véleményem szerint egészséges kapcsolatba tudtam lépni, és családot alapítani, Istennek hála érte!

Még csak annyi, hogy apám felesége nagyon bölcsen járt el, bár láttam rajta többször is (már kamasz koromban), hogy rosszul esik neki, ahogy viselkedek vele, mégsem kérte ezt rajtam soha számon, és így ma vele kifejezetten jó kapcsolatunk van.

Neked is ezt javaslom, bármilyen hülyén viselkedik veled a kisfiú, tudd, hogy ő még gyerek, és igazából ő az áldozat, és nem a támadó.

Én szerintem nem lehet. Stabil emberismeretük van és véleményük mindenkiről és mindenről.

Esetleg összezavarni (épp ezért nem értem miért szükséges ez, hiszen ő érzi, hogy az anyja mocskolódik és szerintem az irányába érez nagyobb csalódást és esetleg ezt vezeti le esetleg rajtad.

lehet bonyolult volt és érthetetlen, de remélem azért ki tudod hámozni mire gondoltam.

És sok beszélgetés és megértés és nem hiszem, hogy gond lenne.

Nálunk is ugyanez volt, csak azzal a különbséggel hogy nem csak ellenem hanem az apja ellen is, és ők se miattam váltak szét. Akkor még jobban eldúrvultak a dolgok mikor megszületett a közös gyerekünk. Mindjárt le akarta venni a nevéről, egy hónapban egyszer engedi ide a gyereket, akkor se köszön se az apjának se nekem pedig mi szeretnénk vele játszani, csak a mamájával foglalkozik aki velünk és.

Amúgy ő 8 éves de 3 volt mikor összekerültünk. És már akkor olyanokat mondott hogy megy az apa meg az "X"-(én) kufircolni, meg kérdezte az apját hogy szereti-e anyát és mondta hogy ő az "X"-et szereti és ilyet szól hogy majd jól bokánrúgom meg hasonlók.

Úgyhogy nem vagy egyedül, de szerintem ne foglalkozz az anyjával próbálj meg a gyerekkel egy kapcsolatot kialakítani.

Bármit meg lehet tenni vele, nagyon lehet manipulálni, ezért fontos, hogy milyen környezetben van.

És ne hidd, hogy játszik, mindent, de mindent megért a maga módján!!

BEszéljetek vele őszintén és sokat!!