Hogyan mondjam el Kislányunknak, ha a Baba megszületik már nem alhat közöttünk? Szeretném, ha nem sérülne.

Hát nem egyszerű kérdés... valahogy úgy mondd el neki, hogy ő már nagylány, óvodás, és csak a kisbabák alszanak a szülőkkel, a nagylányoknak jár a saját szoba.

Tehát pozitívan állítsd be. Ne az legyen, hogy mostantól nem alhat köztetek, hanem érd el, hogy ő akarjon magának saját külön szobát. Esetleg ha még nincs berendezve, kidekorálva, csináljátok együtt, válassza ki ő a függönyt, stb. hogy a végén magától menjen át oda aludni, mert ott milyen jó.

Mennyi idős a kislányod?

Szerintem, a legrosszabb, ami tehettek az az, hogy a kicsi érkezésével egyidőben a nagyot "kirakjátok", a kicsit pedig a helyére, mert akkor testvérféltékenységet szítotok majd. Az első időkre szerezzetek be egy kiságyat a nagylánynak, amit az ágyatok mellé tesztek, a kicsi pedig aludjon köztetek.

Véelteln se kösd össze a baba érkezésével az őt átkerülését. komoly gondjaitok lesznek, nagy valószínűséggel ellenfélnek fogja tekinteni. Semmit ne csinálj "azért, mert a baba itt van"

Ha nincs más megoldás, most költözzön át a másik szobába, de ne a baba miatt, hanem mert ő már nagy és okos lány akinek külön nagy kastélya van már. És ezt mihamarabb. Mert ha az ő "kilakoltatása" a baba miatt lesz, nagyon kemény időknek fogtok elé nézni :(

Sok sikert! Nehéz lesz az biztos, de ne halogasd az időt!

Ne haragudj meg, de nem jó ötlet ennyi változás hirtelen. Én nem vinném ovodába sem, nemhogy kitegyem az ágyból. Nálunk ugyanez volt. Az ovis beszoktatás nem sikerült. 1,5 hónapon át üvöltött minden reggel, este nem akart elaludni, éjjel bepisilt, stb, pedig már 9 hónapos volt a kicsi is. Nálunk a lányom ugyan a saját ágyában alszik el, de minden éjjel átjön hozzánk. A kicsi is a saját ágyában alszik el mellettünk, de éjjel magam mellé veszem, mert különben 10 percenként kel, szóval tudom miről beszélsz.

Szerintem már akkor meg kellett volna próbálni átszoktatni a lányod a saját helyére mikor még csak terveztétek a tesót, és semmiképp nem összefüggésbe hozni a kettőt. Így borítékolt a düh és a féltékenység a nagyobbik részéről.

Nálunk minden reggel 4-en ébredünk egy ágyban :)

A lányom megoldotta a dolgot. Rájött hogy egymás mellett kényelmetlen négyen, így ő a lábunkhoz fekszik át, és ott alszik mikor átjön. Így elférünk és neki is jó. Éjjel ha a kicsi elalszik néha átfordulok arra én is és megölelgetem, hogy ne érezze magát egyedül :)

Szerintem ki kellene próbálnotok hasonlóképpen, aztán lehet pont ő fogy máshová kéredzkedni, mert nem kényelmes neki. Ne parázz előre a dolgokon, majd kialakul.

Hát szerintem kevés az a kisgyerek akinél kimarad a testvérféltékenység időszaka, persze biztos vannak. Valkinél könnyen kezelhető valakinél nagyon durva, pl üti a tesoját (láttam ilyet sajnos, pedig anyuka elvolt ájulva mennyire várta a babát) várják a kistesót, de akárhogy is nézzük, akármennyire is figyelmesek vagyunk, egy aprócska pozíciót minden nagyobb testvér veszt, hisz nem ő lesz az "egyetlen". De ha még akkor kell kiköltözni a szobából (ahonnan nem akar) az szerintem komoly lelki problémát fog okozni. Jobb esteben csak üvölt, rosszab esetben bántani fogja tesót, vagy pokollá teszi az életed, ha a kicsivel foglalkozol. A gyerekek borzasztó érzékeny lelkületűek, nem is sejtjük (sajnos nagyon tudom, szakemberhez járunk)

Úgyhogy tényleg ne akkor tedd ki a szobából amikor jön a baba, mert még lehet hogy kimutatja, hogy oké megyek, vagy ugy csinálja hogy megérti,de legbelül lehet hogy forrni fog a dolog, hogy ez mind a tesó miatt van.

Sok sikert!

Hát nem mondom hogy nagyon kényelmes, de elférünk. Jobb mint az üvöltés meg a sértődés. Én már gondolkodok hgy a hálószobánkat faltól falig beborítom szivaccsal, és jöhet még 3-4 kölök:)))

Még annyi hogy imádják egymást a lányaim (a kicsi 13 hónapos most), de az els 2-3 hónap az pokoli volt. A nagy folyton hisztizett, meg kiabált, és ütött is engem, ha a kicsivel foglakoztam. (A babát sosem bántja direkt, sem akkor sem most)Mindenki okoskodott, hogy csapjak a fenekére, meg hagyjam ott, meg zárjam a szobájába. Nem hallgattam senkire. Mindíg szeretgettem, milliószor elmondtam hogy anya szereti, és fáj ha rugdos, és bánt, bár néha én is üvölteni tudtam volna és csapkodni. 3 hónap alatt lecsengett, és most még bújósabb, és naponta 4-5x odajön és bújik, és mondja hogy szeret. Az ovis beszoktatás alatt megint volt egy hasonló, azóta megint minden rendben. Szóval ne hallgass igazán senkire. Tedd úgy ahogy szerinted a te gyerekednek, gyerekeidnek a legjobb. Te ismered őket. Bízz magadban és hajrá!