Mit tegyek, hogy ne kakiljon be a négy éves fiam?

Két évesen varázsütésre lett szobatiszta. Közel két évig semmi probléma nem volt. Most már négy éves. Két hónapja elkezdett bekakilni. Nem egészségügyi probléma, mert nem hasmenéses, hanem rendes kemény székletet ereszt a bugyijába naponta többször. (aztán persze vannak napok, amikor egyáltalán nem kakil).

Először csak nálam csinálta. Ha az oviban vagy a bébiszitterrel volt, akkor nem. Tehát egyértelmű volt, hogy nekem akar jelezni valamit. Egyértelműen azt, hogy hiányol, fel akarja magára hívni a figyelmet, hogy többet foglalkozzak vele...ennél többet viszont nem tudok (az élet kegyetlen, a megélhetésért sokat és egyre többet kell dolgozzak)

Így mostanra már az oviban és a gondozónénijének is bekakil.

Most karácsonyra és az ünnepekre szabaddá tettem magam. Sajnos a probléma nem oldódott meg.

Akkor, amikor mellette vagyok minden rendben van. Szól, hogy vécére kell menni és megyünk. De amint csak öt percre eltűnök (fürödni megyek, lemegyek a pincébe valamiért) arra érek vissza, hogy bekakilt.

Én megértem, hogy miért csinálja. Nyilván keveset vagyok vele és ő minden eszközt bevet azért, hogy ez változzon. De sajnos muszáj lesz megértetni vele, hogy neki kell ehhez a helyzethez alkalmazkodnia és ezzel nem ér el célt. Sőt még azt a kevés időt is ami jut kettőnknek elrontja.

Gyakorlati tanácsokat szeretnék kapni. Mit csináljak?

Eddig próbáltam toleráns lenni és nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, de most hogy már az óvodában is ezt csinálja, valamit tenni kell. Ott ugyanis még csak meg sem törlik a fenekét. Leveszik róla a kakis bugyit, ráadják a tisztát de a fenekét közben nem törlik meg...

Bejelentkeztem pszichológushoz vele, de csak egy hónap múlvára kaptam időpontot.