Már "nem szeret" a fiam?

De szeret ! Csak még nem úgy foglalkozik ennek gondolatával, mint mi.

Apukával beszélj, hogy beszéljen rólad a kicsinek, és hívjon oda téged is mikor csak lehetőség van rá, és hárman legyetek ha csak néhány percet is. Aztán apuka időnként kiszalad ezért azért rövid időkre, majd egyre többre.

Van egy rossz hírem meg egy jó.

A jó az, hogy szeret. Természetesen.

A rossz az, hogy okosabb nálad. Úgy manipulál, hogy észre sem veszed. Kitartóan távol tartja magát tőled, hogy közben emészd magad és egyre jobban és jobban teperj a figyelméért és a szeretetéért.

Fordítsd vissza a játékát. Neki kelljen küzdenie érted és ne neked érte. Vagy különben ő fog téged nevelni és nem te őt.

Nyilván nem értesz ezzel egyet, mert az anyai szíved túl lágy. De azért leírtam a véleményem, hátha mégis megjegyzed és egyszer majd hasznát veszed.

a 05.50-es tényleg nem ír hülyeséget! Bár nekem (még) csak egy gyerekem van, de hasonlót tanácsolnék én is.

Biztos, hogy szeret mert olyan nincs, hogy nem szeret, de most megszokta, hogy mindent az apjával csinál és nem veled és érzékeli ő is, hogy ott a kis baba és miatta most nem tudsz vele annyit foglalkozni mint előtte. Azért arra is figyelj, hogy a nagyobbra is jusson idő mert féltékenység lehet belőle előbb-utóbb.

idő...idő..idő...

na én pont ebben a cipőben járok, 2,5 és fél évesek! Botrány! Elmondom mi volt eddig: mikor megszületett a kistesó azt mondta vigyem vissza, majd azóta nem alszik a mamáknál mert haza akar jönni a tesóhoz! Fordulat..hazajön, semmivel nem játszhat a kicsi (már mászik), persze hogy érdekli a kicsit minden, de a nagyobb képes odasózni neki! Egész nap vita: nem nézheted, ez az enyém, nem adom...stb...Pár óra.. gyere te kis aranyos, mássz utánam, puszi-puszi! Majd kezdődik előlről az egész! Ha valahová megyünk teljesen elutasít engem, nem vetkőztethetem le, nem játszhatok mármint a nagyobbikkal, mert ott mindenki jobban vele foglalkozik és anya a gonosz meg csak a tesóval...nem tudom érted e ? menekül a mamához mert csak ott kap állandó figyelmet! Mit mondhatnék még...kitartunk...majd ha nagyobbak lesznek eldöntik bugyóval :-) ja és éppen ma amikor otthagytam a mamánál VOLNA aludni mert hisztizett, hogy nem akar hazajönni, megfürdette a mami és közölte: haza akarok menni! Sebbel lobbal hazahozták és bebújt az ágyába, azt mondta nekem: nagyon szeretlek anyucika! Sírtam....azért vagyunk, hogy ezt átéljük!

Bocs, hogy segíteni nem tudok érdemben, de amit itt az egyik válaszoló írt, azt nagyon NEM ajánlom.

Nem hinném, hogy jó ötlet, hogy egy 2 éves gyereknek egy pici tesó jövetelekor még küzdenie kelljen anya figyelméért és szeretetéért. Nem is értem, hogy hogyan jön ide a nevelés mint fogalom, itt a gyerek érzéseiről van szó. Bántja, hogy osztoznia kell a te figyelmeden valaki mással és ezt próbálja neked "elmondani" ezzel a viselkedéssel.

Ő egy 2 éves gyerek, te pedig egy felnőtt vagy és az édesanyja, nem vagytok üzleti partnerek.

Egyébként csecsemőkkel foglalkozom és számtalan anyuka panaszkodik ugyanerre, ami nálatok is gond, nemegyszer a vállamon sírdogáltak emiatt és sajnos volt köztük olyan, aki elkezdett a gyerek érzéseivel így taktikázni, sosem lett jó vége.

Nekem is van egy 2 évesem és egy 3 hónaposom. Ritkán, de nálunk is előfordul hasonló helyzet. Ilyenkor jelzem a kisfickónak, hogy észrevettem , megértettem, elmondom a viselkedésemmel és szavakkal is, hogy tudom miért csinálja, hogy mit érez. Próbálok minél többet foglalkozni vele, legozás közben tökéletesen tudok szoptatni vagy könyvből mesélni, bevonom mindenbe a babával kapcsolatban, amibe csak lehet és ami érdekli (pl nem érdekli a fürdetés, így azt nem erőltetem, de érdekli a maszatolás, így a popsikrémet mindig ő adja stb).

Nagyon ajánlom a figyelmedbe ezt a könyvet, mert teljesen gyakorlati és valós tapasztalatokon alapuló tanácsok, ötletek vannak benne:

[link]

Ha esetleg tudok segíteni vagy csak beszélgetni akarsz erről, akkor írj privit ha gondolod.