Most már teljesen kész vagyunk a hisztitől. Mikor lesz vége?

Hát, az én gyerekem már 7 éves, de még mindig nem nőtte ki.

Megértelek. Kisfiam nem akar délután aludni, szomjas, éhes stb. Engem ezzel borít ki. Én is várom már, hogy elmúljon. Kitartás nekünk.

Mintha csak én írtam volna! Bízunk benne mi is,hogy elmúlik!!

A miénk is egyke marad, ugyanezen okból, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint!!! Úgy érzem még egyszer ezt nem bírom végigcsinálni!!! Olyan másfél éves korában kezdte, és ahogy írod, a napi 2-3 fetrengős hiszti csak egy átlagos nap! Emlékszem, a barátnőm pár éve pszichológushoz vitte a gyerekét, mert egy hét(!) alatt 4x hisztizett a kicsi. A "nem veszek róla tudomást" módszer arra jó, hogy legalább én nem leszek síkideg. A gyerekre abszolút nem hat nálunk sem. Igyekszem hogy csak a nagy dolgokban "kössem az ebet a karóhoz", a kis dolgokban rugalmas legyek, de semmi hatás, ugyanúgy megkapom a napi hisztiadagot. A héten egyik nap pl. bejöttünk az udvarról, a gyerek nem akart levetkőzni, nekiállt ordítani, fetrengeni az előszobában. Otthagytam a bánatba, mentem befejezni az ebédjét a konyhába. Pár perc múlva ott serte-pertélt mellettem, mintha mi sem történt volna, beszélgettünk. Befejeztem a főzést, mondom akkor most levesszük a bundaruhát, sapit, kesztyűt. Erre kiszaladt az előszobába, lefeküdt a földre ugyanabba a pozitúrába ahogy abbahagyta az őrjöngést és torka szakadtából kezdte elölről! No comment... Én ezzel az egy gyerekkel végigcsinálom, ha 30 éves koráig hisztizik akkor is, de ha nem csillapodik 3-4 éven beül nincs kistesó, slussz. Az a baj hogy mi is összekapunk miatta a párommal, nagyon frusztrál a tehetetlenség, magamat is vádolom hogy biztosan elrontok valamit valahol, meg azért is hogy nincs szívem alaposan eltángáli a gyereket, pedig lehet hogy csak egyszer kellene. Sokszor érzem úgy hogy rámegy a kapcsolatunk, hiába amúgy jól megvagyunk. Ezért úgy vagyok vele inkább legyen 1 gyerek normál családban, mint 2 gyerek apa nélkül. Kitartást nektek, nem vagytok ám egyedül!

én írtam ki a kérdést???? :))) nagyon me gtudlak érteni, plusz mi most várjuk a kistesót és veszélyeztetett vagyok...hát igen, nehéz.

Folyamatosan mosolyogj,nem fogja érteni miért teszed,egy idő után ő is azt fogja csinálni.ez csak egy modszer.mindent a felnőttekről vesznek ez is ráragad majd.énekelj neki.sose dacolj te is.ne mutasd ki hogy felhúzott.ez most tényleg egy dackorszak ami arra megy ki,hogy meddig mehet el nálad.te vagy a felnőtt.KITARTÁST kívánok.

Ma kipróbáltam az éneklős módszert, amit a kedves utolsó válaszoló írt, amikor a kisfiam nekiállt módszeresen szétverni a lakást. Magam is alig hittem el, de működött. Úgy meglepődött hogy elfelejtette hol is tartott a zúzásban. Nehéz volt, mert ki a fenének van kedve énekelni, amikor berendezési tárgyak röpködnek a levegőben. Inkább ordítani tudtam volna. Mindenesetre tényleg abbahagyta a rombolást és látszott a kis arcán hogy abszolút nem erre számított. Csendben reménykedek hogy nem csak az újdonság-volta miatt hatott!!! De ezegyszer mindenesetre segített, köszönöm a tippet!