Mire számítsak műtét után?

Nekem anno 2 éves sem volt a nagyobbik fiam, mikor kivették az orrmanduláját. Ő a műtét előtt kapott egy kis kupica - a férjem szavaival élve- piros löttyöt, ami egy enyhe nyugtató volt ( azóta kivették a garatmanduláit is, akkor is így történt) aztán bevitték a műtőbe. Az ébredésnél nyügis volt, de nagyon hamar kiheverte, mi egy éjszakát voltunk benn, ott aludtam a földön az ágya mellett. Hála az égnek nem nagyon viselte meg, nagyon hamar rendbe jött. Semmi probléma nem volt. 4 évesen már jobban megviselte, de mi különleges eset voltunk, mert visszanőtt akkorra az orrmandula ( a két éves kor előtt veszik ki először, előfordul) és 4 (!!!) garatnmandulája volt 2 helyett, azok is hatalmasak!. De abból is hamar felgyógyult. Az első műtét azért kellett, mert folyton 41 fok körüli láza volt, a második esetben meg már nagyon durva volt a helyzet, kórházban voltunk előtte, légzésmérővel aludt, 85%-os légzéskiesést mértek!. Bár én a kicsi fiamra ( most már 11 éves, egészséges, sohha nem beteg!!) figyeltem, a többi baba- gyerek még futkosott is a folyosón műtét után pár órával!

Egy mondatban: Ne aggódj, minden rendben lesz, ha ott leszel mellette, akkor nem lesz semmi baj a kis lelkével sem!!!! A mandula olyan dolog, hogy minél kissebb a gyerek, annál kevésbé szenved a műtét után. Ez nem kamu,nekem kiskoromban mindet együtt vették ki, és a hazamenetelnél kérdeztem meg, hogy mikor műtenek már, nagykoromban az orrmandula visszanőtt, azzal egy pár napig azért kínlódtam.

Én most 28 éves vagyok, 3 évesen vették ki mindkét féle mandulámat, és emlékszem rá. Maga a műtét altatásban történt, nem is emlékszem rá, utána 3 napig bent kellett maradnom, ez rossz volt anyuék nélkül, de nálatok nem lesz ilyen szerencsére. :)

Nálam az volt, hogy 3 napig nem szabadott sírnom, ordítanom, hogy fel ne szakadjon a seb, de én az egyik orvostól megijedtem, sírtam, így még 3 napig bent kellett maradnom. (Anyu szerint volt ismét műtét a felszakadt seb miatt, de én erre nem emlékszem.)

Szia!

Nekünk 3 hete vették ki, 3 évesemnek. Az enyémet a nyugtató nem ütötte ki, végig járt a szája, udvarolt a nővéreknek. Elvitték, még kötözködött az altatóorvossal, hogy nehéz vagyok, úgyse bírsz el(13 kilo:)) Mondtam neki, kicsit elalszol. meggyógyítják az orrodat, és aztán itt várlak. Az ébredés az minden gyereknél más. valaki nagyon sír, valaki dühöng, valakinél meg semmi extra. Nálunk beindult egy elvetemült ordítás, de kiadták a kezembe és szépen megnyugodott. Olyan két órán keresztül ültünk, 10 percenként fölordított, de vissza is aludt. csak egy lélegzetvételnyi ordítés volt mindig. Majd 2 óra múlva fölébredt, és mondta, hogy akkor mehetünk is haza:) Újra beindult a lefetyelője, ivott szerencsére, este már 3 kenyeret bevágott. mi nem jöhettünk haza, mert messze lakunk a korháztól. Azért a délután folyamán nagyon sokat aludt. De amikor fennt volt, alig bírtam ágyban tartani. Mindent kitalált, hogy járkálhasson. Fájdalomcsillapítót is úgy könyörögtem bele, mert azt modta nem fáj, én meg nem hisezm el:)

Másnap mikor hazajöttünk nem bírtam lefogni, rohangált, ugrált, teljesen kivoltam, hogy baj lesz (elég aktív gyerek)

Szóval ne aggódj! Minden rendben lesz. Én is angyon féltem, az tény. De tényleg úgy volt, ahogy nekem is mondták, nem kell félni! Enni mindent szabad utána, amit bír a gyerek. Dokink azt mondta valaki kolbásszal kezdi, valaki meg nem bírja a szilárdat. Az enyém olyan volt, mintha nem műtötték volna. Viszont fagyit lehet nyalogatni!!!!:) nagy öröm ez nekik!!

Kötés nincs:) Nekünk nem raktak tubust, bár először úgy volt, de elég volt felszúrni, hogy szellőzön kicsit-. De a tubust észre sem veszi, nektek kell majd füldugót venni, azzal egyszerűbb a fürdés.

kb ennyi!

jó egészséget kívánok! Kitartás! Minden rendben lesz!