Akik két éves kor körül adták bölcsibe gyermeküket, milyen változásokat tapasztaltak a picivel való kapcsolatukon?

Az én lányom (27 hós, szept végén kezdtük a beszokást)is nagyon anyás tipus volt eddig is, de bölcsikezdést követően ez meghatványozódott, totál "matrica" lett.

Van pár dolog amiben változott: sokkal többet kiabál (mármint hogy a közlésnek a hangereje nőtt), úgy kell rászólni itthon, hogy nyugi, hallunk akkor is ha halkan beszélsz. Valahol érthető, mert odabent meg 15 másikat kell túlüvöltenie ha érvényesülni akar :S

Sokkal dacosabb lett, nehezebben kezelhető, felesel, próbálgatja a határokat - eddig jóval kevésbé volt ez jellemző rá, mostanában kevésbé hatják meg az észérvek, pusztán akarnokságból, "csakazértis" megcsinálja amit nem kéne.

Sajnos abban is változott, hogy durvább másokkal. Van pár igen agresszív csoporttársa és ez nem jó irányba befolyásolta őt.

ő egyébként is nagyon önálló már evésben,öltözésben stb, úgyhogy ilyen téren nem vettem észre változást.

Odabent elalszik egyedül (cumival+alvósállatkával) itthon továbbra is igényli a simogatást elalváskor is és ha megébred éjjel, akkor is. Mondjuk ezt nem bánom, nem megterhelő. Viszont a bölcsiben alig alszik délutánonként mert valamelyik másik gyerek rendre felzavarja és nem tud visszaaludni :( Ezért itthon nyűgösebb és zaklatottabb esténként.

Szia!

Az én fiam 22 hónapos volt szeptember végén,rettenetesen sokat beteg,de amikor ott van,szeret ott lenni.

Ugyanolyan anyás,mint előtte.

Egyedül is játszik,külön szobában is,de vannak olyan pillanatai ,amikor csak én kellek,most az nála ilyenkor az újdonság,hogy fogni kell a kezét,evés közben,ha a bilin ül,állandóan cipelteti magát,de csak velem:),apa nem jó,szüksége van a testi kontaktusra,a bátyja hajazott ebben a korban:)